Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Egyenjogú házasság és trónöröklés. A Welsburg-eset

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Ritka érdekességü az a két kérdés, a mely a Jogászegylet ez évi első üléseit foglalkoztatta. A földbirtok mozgósításának kérdése elsőrendű actualitás, és pedig kettős szempontból: először az immár igen hangosakká vált agrár-panaszok szempontjából, másodszor meg azért, mert a magánjog reformja alkalmas eszköznek látszik arra, hogy az e bajok orvoslását czélzó politika legalább irányítást s kezdeményezést nyerjen. A másik téma általánosabb, filozofikusabb, de nem kevésbbé érdekes s nem kevésbbé nyul bele a jogi élet legmélyebb rejtekeibe: a bíró viszonya a törvényhez határozza meg az egész jogélet alaptónusát; az teszi egyik jogrendszert simulékonynyá az élet követelményeihez, képessé önálló, fokozatos fejlődésre, alkalmassá tág és sokoldalú casuistika befolyására; a másikat elmaradottá, rideggé, bürokratává. Az utóbbival később, a még folytatását váró vita befejezése után foglalkozunk ; az elsőt most teszszük bírálat tárgyává. Előadója, Iniling Konrád, a tőle megszokott tárgyilagossággal, alapossággal és bő tapasztalat higgadtan levont eredményeinek érdekes feltárásával nyitotta meg a vitát. Álláspontjai más helyeken történt állásfoglalásaiból jórészt ismeretesek; s ha jogászi szempontból alig lehet is megdönteni azokat, gazdaságilag véve bizonyos megjegyzések el nem hallgathatók. Gazdaságilag nézve a dolgokat, nem szabad sohasem felednünk, hogy a modern gazdasági életben a földbirtok is áru, azaz oly dolog, a mely a közforgalom, a piacz tárgya s a melynek piaczi értéke, ára van. Ez az ár a piaczon vevők és eladók részéről történő legkülönbözőbb értékbecslések közül azoknak a becsléseknek felel meg, a melyek mellett vételügyletek még létrejöhetnek, s a melyek a kereslet és kínálat hullámzásai szerint változnak, emelkednek vagy sülyednek. A földbirtok oly jószág, mely a földön korlátolt mennyiségben van jelen; a mint a nemzetgazdászok nevezik: monopoláru, melynek ára annál magasabb, minél erősebb mértékben érvényesül valamely társadalomban a föld monopolos természete. Jelesül tehát sürü népességű társadalomban, nagy számú kötött birtok mellett magasabb, ellenkező viszonyok közt alacsonyabb a föld ára. A földár magassága a legbiztosabb fokmérője az úgynevezett földéhségnek, a mely éppen annak kifejezője, hogy a földbirtok iránti keresettel szemben, annak meg nem felelő csekély kínálat áll.