Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Egyenjogú házasság és trónöröklés. A Welsburg-eset

EGYENJOGÚ HÁZASSÁG ÉS TRÓNÖRÖKLÉS. 763 tetni fogjuk ezeknek az alapos és szellemes dolgozatoknak felette eltérő eredményeit is. Elimar oldenburgi herczeg, az akkor uralkodott Péter nagyherczeg öcscse, 1876-ban Nyitra-Szerdahelyen nőül vette Friesenhof Natália bárónőt. A házasság a nagyherczegnek, a család fejének, beleegyezése nélkül, sőt kifejezett tilalma ellenére köttetett. Péter nagyherczeg az 1872-iki házi törvény értelmében öcscsének ez «ellenszegülései) miatt azonnal felfüggesztette az apanage kifizetését, a melyet 1879-ben a családi tanácsnak határozata véglegesen megvont Elimár herczegtől. A házasságból két gyermek született: egy leány, Friderika (ki 1901-ben hunyt el) és egy fiu, Sándor. Maga Elimar herczeg nem egyenjogunak tekintette a házasságát és neje meg gyermekei részére rokonaival szemben soha nem követelte a családi kötelékből folyó jogokat; bár utóbb, midőn a nagyherczeg s kormánya következetesen megtagadta tőle a hitvese és leszármazói részére igényelt OJdenburg grófi és HolsteinGottorp bárói czimet, a mellett kardoskodott, hogy neje s gyermekei Ausztriában és Magyarországon oldenburgi herczegnőknek, illetőleg herczegnek nevezhetik magukat. Az osztrák és a magyar kormány egyideig osztották ezt a felfogást. De már 1890-ben mind a két állam kultuszminisztere az oldenburgi kormánynak diplomácziai uton előterjesztett felvilágosító iratára elrendelte a vonatkozó anyakönyvi bejegyzések kiigazítását, t. i. a fenség czimzetnek az anya neve mellől leendő törlését. A herczegnek 1893-ban bekövetkezett halála után az özvegy kérelmére a nagyherczeg a Welsburg grófi czimmel ruházta fel a gyermekeket. Midőn 1904-ben az oldenburgi kormány javaslatot terjesztett az országgyűlés elé: mondassék ki az alkotmányi alaptörvény kiegészítéséül, hogy az uralkodó családnak (mely a nagyherczegen kivül csakis két agnatusból, a nagyherczeg zsenge