Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Magánjogi codificatiónk és a halál utánra halasztás kedvezménye

MAGÁNJOGI CODIFICATIÓNK. 749 nására és további haszonélvezetére a Tervezet 289. §-a szerint a szülő úgysem jogosult többé, mert az önjogusággal nemcsak a személyi felszabadulás jár együtt, hanem a vagyonbeli is. Semmi ratiója nem volna annak, hogy a Tervezet az élő szülőnek gyermekét az egészen szülőtlenekkel szemben kedvezőtlenebb elbánásban részesitse, holott utóbbiak felett a gyámság teljes koruk elérésével okvetlenül megszűnik. Persze a 166. §. rendelkezése ugy mutat, mint a 289. §. általános elve alól tett kivétel; ezzel azonban az ad dandum követeléssé legyöngitett közszerzeményi jog még többet vészit intensivitásából, a menynyiben esedékessége dies certus an incertus quando a túlélő szülő haláláig tolódik ki, de itt sem ex lege, hanem kényétőlkedvétől függően a túlélő szülőnek, a ki, ha akarja él a kedvezménynyel, ha akarja nem. Gazdasági szempontból sem mondható előnyösnek a túlélő e nagyfokú kedyezményezése az önjogu gyermekekkel szemben, mert épen annyi esetben állhat a kedvezmény igénybevételével visszatartott vagyon csak közszerzeményből és épen annyi esetben lehet értéke igen nagyszabású, mint a hányszor in concreto egyéb fajta vagyonról is, vagy csak nagyon csekély közszerzeményi értékről lehet szólanunk. Előbbi esetekben a szülő kedvezményezését nem — utóbbiakban azonban már inkább meg lehetne indokolni. Szóval a casuistikával épen a közszerzeménynél mindkét álláspont mellett érvelhetünk, nem tévesztve azonban szem elől, hogy a gyermekek gazdasági existentiájának biztosítása és megóvása épen olyan fontos, mint a túlélő szülő gazdasági érdekeinek védelme. Mellőzzük ezúttal azt a már több oldalról fölmerült kifogást, hogy a halál utánra halasztás kedvezményeinek igénybevétele esetén a túlélő házastárs, a közszerzeményre jogosultak kizárásával, egyoldalú intézkedéssel tarthatja össze azt a «közszerzeményi vagyont», melynek, mint ilyennek, minden létalapja a házasság megszűnésekor elesik. Elvégre ez inkább csak szépséghiba. — Lehet azonban, hogy az elhunyt házasfél után gyermekek egyáltalában nem maradtak. Az Indokolás azt látszik sejtetni, hogy Jogállam. IV. évf. 10. f. *g