Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Magánjogi codificatiónk és a halál utánra halasztás kedvezménye

MAGÁNJOG! CODIFICATIÓNK. 747 szerző házastársak óriás többségének typusa a földmivelő házigazda, a kiskereskedő és a kisiparos. A Tervezet feledni látszik, hogy nincs oly jogalkotási technika, mely az ily házaspároknál a nő által szerzett és a férj által szerzett közszerzeményt két massában elkülöníteni tudná s képes volna a halálutánra halasztás kedvezményének tárgyi alapját, t. i. azt a külön közszerzeményt, melynek együttartását a kedvezmény folytán bármelyik házasfél igényelhetné, kimutatni. A Tervezet indokolatlanul generalizálja azokat a ritka eseteket, midőn pl. a férj X városban mint hivatalnok vagy munkás, a nő Y városban mint tanítónő stb. egészen separáltan keres (ha keres?). Itt könnyű distiguálnunk a között, hogy íme ez a massa a férj áltál — ez pedig a nő által szerzett közszerzemény, — tehát a halálutánra halasztást a férj ezen, a nő meg azon a vagyontömegen érvényesítheti. Ám az élet tanúságai másképen alakítják a helyzetet. S mi lesz azzal a szó szoros értelmében együttesen szerzett közszerzeménynyel, a hol az ilyen elkülönítés lehetetlenség? melyik fél fogja, pl. kisiparos házastársaknál, a fölött a mondjuk 4—5 ezer frtnyi közszerzemény fölött válás esetén a halálutánra halasztás kedvezményét gyakorolni, mely közszerzeményi összeg összegyűjtésében a házasfelek közös munkával működtek közre? Avagy — föltehetnők a kérdést — a kedvezmény ilyen esetekre nem vonatkoztatandó? A §. szóhangzása («. . . házastársat megilleti az a kedvezmény, hogy házastársának közszerzeményi illetőségét csupán saját halála utánra tartozzék kiszolgáltatni ...» 166. §.) erre a felfogásra nem igen nyújt támpontot, s csak az indokolásból tűnik ki, hogy a törvénytervezet készítője oly eseteket tartott szem előtt, melyekben a férj dolgozik és gyűjt, az asszony meg henyél, avagy társadalmi viszonyok, a férj állása s egyéb körülmények okára, ha akar, sem fejthet ki nagyobb szerzői tevékenységet. Megjegyzendő, hogy ilyen esetet nehéz elképzelni. Azt sem lehet azonban a Tervezetről föltennünk, hogy háromféle közszerzeményi közösséget kivánt szabályozni, t. i. a férj szerzői tevé-