Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Magánjogi codificatiónk és a halál utánra halasztás kedvezménye

742 DF KOLOZSVÁRY BÁLINT folyást jelzi a továbbfolytatott vagyonközösség intézménye. E mellett azonban a német particularis jogok ismerték az u. n. «System des Beisitzes»-t és a «consolidatio* rendszerét is. Előbbi szerint a Gesammtgut a túlélő és a közös gyermekek közt megosztatott ugyan, de csak a tulajdonjog szempontjából s a gyermekek a túlélő házastárssal továbbra is közös birtoklásban maradtak (bayeruthi, lindaui, nürnbergi, hohenlohei, dinkelsbühli, kempteni stb. jogok).* Mig az utóbb emiitett consolidatio rendszerénél pedig a túlélő házastárs egyedüli és kizárólagos tulajdonul kapta az egész közös vagyont, de a közös leszármazókat vele szemben, bizonyos és halála vagy újbóli házasságkötése esetén érvényesíthető s öröklési jogképpen construált igények illették meg** (osnabrücki, hildesheimi, fuldai, eichstádti, würzburgi, castelli stb. jogok). A Tervezet halálutánra halasztási kedvezménye — mint látható — sem a német ptk. communio prorogata-jának sem a «System des Beisitzes»-nek nem felel meg, mert a túlélő és a közös gyermekek közötti anyagi vagy alaki értelemben véve semmi közösséget nem létesít, sőt arra, hogy gyermekek maradtak-e a házasságból vagy nem? egyáltalában nincs is figyelemmel. Még legtöbb van belőle a consolidatio rendszeréből, de ugy itt, mint az előbbiekhez való viszonyában a megkapóan nagy szellemi rokonságon kivül a szabályozás részleteiben és egészében azonosságot nem állapithatnánk meg. Megtaláltuk azonban a halálutánra halasztás kedvezményének prototypusát az u. n. Verfangenschaftsgemeinschaft avitikus intézményében, mely a német jogokban a szerzeményi közösségtől kiinduló fejlődést vezette és közvetítette az általános vagyonközösség kialakulása felé. A Verfangenschaftsgemeinschaft rendszerében a túlélő házastárs minden vagyont megtartott magának életfogytiglani haszonélvezetül, mig azoknak tulajdona — a túlélő javaira való tekintettel is — a gyermekeket illette, kikre nézve a szülő * V. ö. Motive, Haidlen-féle gyűjteményes törvénykiadás, III. k. 249—2íi. I. ** U. ott.