Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 10. szám - Magánjogi codificatiónk és a halál utánra halasztás kedvezménye
738 DE KOLOZSVÁRY BÁLINT elkerülhetetlenné (B). Itt vehetők figyelembe a Tervezetnek igazsággossági, méltányossági és gazdasági indokai. A. Ha valamely codificatio a történelmi fejlődés alapjára helyezkedik: más értelme ennek nem lehet, minthogy a törvényhozó a történelmileg fejlett és még élő jogintézményeket a kor szelleméhez és a változott viszonyokhoz képest átidomítva vagy módositva conserválja. Nem rombol, hanem megfordítva erősit. De az az eljárás, mely az időközi fejlődés eredményeit egyszerűen keresztülhúzva kezdetleges fejlődési formákra tér vissza s olyant igyekszik a jövő jogába beállítani, a min a történelem már régen átgázolt: az nem lesz történelmi alapon álló codificatio, hanem a legczéltalanabb receptionál is rosszabb retrogard irányzat. Eleve constatálnunk kell, hogy a Tervezet a közszerzemény általánosításával s a realszerzeményi elv érvényre-juttatásával mai jogunkat nagy művészettel fejlesztette előre; a halálutánra halasztás kedvezményével ellenben bemohosodott történelmi talajt szakitott fel és a közszerzemény őseredeti öröklési jogi természetét ismét életre hiva a házassági vagyonjog e typikus intézményét ebben az irányban jelentékenyen meggyöngítette. Hangsúlyozottan kiemeljük ezt, mert a «Főelőadmány» XL. sz. elvi kérdésének tárgyalása a történelmi codificatio elvének szoros szem előtt tartását mintegy suggerálja az olvasónak. Tény az, hogy a közszerzemény intézménye az öröklési jogban született, s. fejlődése is innen vette minden gyökérszálát. Hadakozással és ide-oda vándorlással foglalkozó őseink a vagyonszerzésnek csöndes s az állandó letelepülést feltételező módjait (melyeknél a nő gazdasági szerepe is jelentősebbé válhatik) alig ismerhették. A közszerzemény gondolatát tehát nem hozhatták magukkal őshazájukból, hanem átvették azt a germán jogeszmék világából éppen ugy, mint sok más és egyéb vonatkozású intézményeiket. A germán jogokban azonban — mint az köztudomású — a közszerzemény és a későbbi ált.