Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VI. fejezet; A szándék és a gondatlanság. 18. r.

^4 BÍRÓI GYAKORLAT. 2. Az elöreláthatóság ismérvének relatív voltát ismételten ismerte el a Curia, midőn a culpát épen a vádlott 16 éven alóli korára tekintettel zárta ki; igy 1890 márcz. btkv. 425. §. tűzvész okozás vétsége esetében, midőn vádlott a műhelyből eltávozott a nélkül, kogy a kályhából a padlóra esett égő forgácsnak kia!vásáról meggyőződött volna; 1891 decz. 30." a nő a réten favillára támaszkodva állott, az alig 15 éves vádlott hátulról bottal kiütötte a villát a nő kezéből, a villa a nőtől néhány lépésnyi távolban álló kis leány térdéhez ütődött s azt megsértette; sértett genyesedés okozta vérméri;ezés folytán meghalt. Az alsóbiróságilag a btkv. 290. §-a alapján elitélt vádlottat a Curia felmentette, «mert az eredmény előrelátását a lehetőségnek oly gondos megfigyelését tételezi fel, mely az ily kiskorúaktól alig követelhető» ; és mert «tekintve, hogy a fenforgó esetben, midőn a veszély lehetősége távolabb állott, s annak bekövetkezéséhez a véletlen is hozzájárult, a kiskorú azt előre nem láthatta». 3. Az elöreláthatóság specialisatióját, s ezzel összefüggőleg a közvetett okságot, illetőleg némelyek közvetett okság esetében a culpát kizárják. Ezzel szemben áll az uralkodó nézet. Helyesen fejti ki a Reich-G. 1893 máj 4.,3 hogy nem szükséges az okság lefolyásának, ugy a mi.it tényleg történt, előreláthatósága, — tehát a minden részletekre kiterjedő specialisatio —, hanem elég, hogy a tettes kellő figyelem mellett tapasztalásánál fogva előre láthatta volna, hogy cselekvéséhez eredetökre ismeretlen más erők hozzájárulhatnak, s azzal együtt az eredményt előidézhetik. Csak akkor nem lehet szó culpáról, ha az eredmény nem tapasztalásszerü, tehát a rendes tapasztalástól eltérő módon következett be. Ez alapon a bíróság elgázolás esetében megállapította a felelősséget, jóllehet a halált az elgázolás okozta sértésekhez járult tetanus okozta; még részletesebben fejti ki a gyakorlatilag igen fontos kérdést 1901 jan. n.,4 mely szerint elegendő az eredménynek általánosságban előrelátható volta, annyiban t. i., hogy a tettes előre láthatta, hogy cselekvésével a törvényileg védett jogot veszélyeztetni fogja; a 290. és ÍIO. §-ok eseteiben tehát elégséges annak előreláthatósága, hogy a cselekvés közvetlenül vagy más körülmények közbenjöttével emberhalált vagy testi sértést eredményezhet. Ez az alapelv. Minthogy azonban a közbenjött körülmények igen sokfélék lehetnek a concret elöreláthatóság eldöntésénél az okságnak egész lefolyása, tehát nemcsak a tettes cselekvése, hanem az ahhoz járult s az eredményhez közreműködött körülmények is tekintetbe veendők. Vagyis a felállított alapelv csak azt jelenti, hogy az eredmény előreláthatóságát nem zárja ki feltétlenül az, hogy a közben ött okokat a tettes előre nem láthatta, s a gondatlanság akkor is megállapítható, ha a tettes az okság lefolyásának összes részleteit nem is láthatta előre, de viszont nem lehet szó gondatlanságról akkor, 1 BJT. 21. k. ?02. I. — 2 .logt. Közi. 1892. 6. sz. — 3 Entsch. 24. k. 417. 1. — 4 U. o. 54. k. 91. I.