Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 49 nárok megvédését követelte a gőzmalmokkal szemben. Ha az állam veszni engedte a kismolnárokat, lehet, hogy ezzel súlyos mulasztást követett el; tanu'jon belőle, s ne hagyja elveszni most — a szatócsokat. Néhány igen helyes eszmét vetett fel a kérdés tisztázása körül dr. Sugár Ignác\, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara titkára, s a tervezet jogászi kritikája körül érdemeket szerzett dr. Éber Antal, dr. Oláh Dc^ső és dr. Pap De\ső. M. A deczember io-iki ülést dr. Schwar\ Gus\láv felolvasása töltötte be *a\ obstrukczió jogtanát-ról. Az elejétől végig érdekfeszítő és szellemes értekezés abból indul ki. hogy a tárgyalások rendjét meghatározó szabályok mindegyikét az a közös elv vezérli, hogy a felek a tárgyalás alatt levő kérdéshez minél sikeresebben hozzászólhassanak és hogy a hozzászólások alapján határozat legyen hozható. Ebből a főszabályból, a mely az egész tárgyalási jognak ratio jurisát alkotja, természetszerűleg folyik az a következtetés, hogy minden a határozathozatal megnehezítését és lehetetlenné tételét czélzó viselkedés a tárgyalási jog legfőbb elvének ellentmond s ennek folytán nemcsak egyik vagy másik szabályba, hanem uno ictu a tárgyalási jog összes szabályaiba ütközik. Ebből következik, hogy minden obstructió, miután annak kizárólagos czélja a tárgyalás és határozathozatal megnehezítése és meghiúsítása, a tárgyalási jog terén elképzelhető legnagyobb jogtalanság. Az obstrukczió czéljából és tárgyalási czélból történő felszólalás közötti különbséget a felszólalásra inditó ok idézi elő. És ámbár a jog terén a jogi cselekedetek inditó okai általában közömbösek, az esetek egy egész sorozatában valamely jogos cselekedet kizárólag inditó okának sajátosságánál fogva válik jogtalanná, vagy viszont valamely jogtalan cselekedet jogossá. Ilyen eset az «in fraudem legis agere», valamint az az eset, a midőn valaki az őt törvényesen megillető jogot a nélkül, hogy az neki érdekében állana, kizárólag azért gyakorolja, hogy azzal másnak bosszúságot vagy kárt okozzon. Ebben a két esetben előforduló tényelemek az obsrukcziónál is feltalálhatók és igy az obstrukczió már inditó okánál fogva is jogtalan. Ezek után előadó abban kulminál, hogy az obstrukczió csak eszközeiben, de nem lényegében különbözik a sippal, dobbal, gesztusokkal okozott rendzavarástól, hogy tehát az obstrukczió nem tárgyalás, hanem rendzavarás, a miből következik, hogy a mint az obstruálás megkezdődik, a tárgyalás be van fejezve, s igy a tárgyalás vezetője elnöki hatáskörét át nem lépi, ha a vitakérdést szavazás alá bocsátja és az ülést berekeszti. Az előadó külön és nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a kérdést pusztán jogi és nem politikai oldaláról fogja tárgyalni. Hogy ez igéretét betartotta-e vagy nem, erről lehet vitatkozni. Kétségtelen, hogy ennél a kérdésnél a politikát alig lehet kikerülni, már annál fogva is, mert az elnöki jogok Jogállam IV évf. '. f. 4