Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 1. szám - Jog és közjog
28 Df SCHWARZ GUSZTÁV mészetes, hogy a közigazgatási jog kézikönyve iooo oldalnál kevesebbre nem is terjedhet. A törvények és végrehajtási rendeletek nyers anyagának ilyen lenyomatása a közjog tudományának nem mondható. De nem mondható az a — bármily tisztes érzületből fakadó — hazafias frazeológia sem, a melylyel alkotmányos jogi tudományos könyveink a szenvtelen, éles, analizáló, dogmatikai tárgyalás hiányát pótolni iparkodnak. Hogy száz példa helyett csak egyet mondjak: a mit közjogi és aikotmánytörténeti könyveink a szent korona tanáról mondanak, az kétségtelenül becsületesen és hazafiasán van érezve, de jogi fogalom tudományos elemzéséül el nem fogadható. A magyar közjog népies hagyománya a szent korona megható képletében foglalja össze a magyar államhatalom gondolatát. Ám a tudomány symbolumokkal és metaforákkal be nem érheti, hanem szárazon, de élesen ki kell fejtenie, hogy a köztudatban élő jogi symbolum megett rejlő tételek jogi tartalma miben áll. Már pedig az ilyen jogi fogalom-analyzis számába nem vehetjük az olyan kijelentéseket, hogy «a korona ereje és mis-icnwna a nemzet akaratában van»; hogy «a magyar közjog egységes és következetes rendszere a koronához fűződik*, hogy a korona egyfelől «a királyságnak symboluma, másfelől a legfőbb nemzetalany ... a magyar államiság személyesitöje* és hogy «az övé (a koronáé? a nemzetakaraté? a symbolumé? a nemzetalanyé? vagy a személyesitőé ?) az állam élet minden tényezője, a terület, a nép, a főhatalom»; más helyütt a szent koronát a magyar nemzet <«alaki megjelenésének, concentratiójának» mondják; a korona maga az «igazi nemzetszemély», melyben minden állami jog és hatalom «mint gyupontban egyesül», mely a magyar ('közhatalomnak nemcsak jelképe, de közjogi teljes rendszer, illetőleg . . . közjogi alaptényező». Folytathatnám az idézeteket, de ennyi is talán elegendő lesz annak kimutatására, hogy mind ebben több a hazafias lelkesedés, mint a jogászi analízis. Mert ha a használt fogalmi kategóriákat igaz értelmükben veszszük (és tudományos munkában máskép nem szabad): könnyű belátni,