Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból. 1. [r.]

A CSAVARGÁS ÉS KOLDULÁS SZABÁLYOZÁSA. 2C)I sürgeti ós helyesli, azonban emellett épen a legfőbb követel­ménynek tartja, hogv az elitélt bűntettesek különböző osztályai egymástól elkülönittessenek, más-más intézetbe helyeztessenek, hogy igy az egyénítés a végrehajtás alatt könnyebben eszközöl­hető legyen. Ugyanazt czélozza a csavargók és koldusok négy osztályának különböző intézetekbe helyezése s hogy itt a négy­féle intézetnek külön-külön nevet kell adni, ez csak az egyes osztályok intézeteinek specifikus rendeltetését, az elébe tűzött különleges czélt akarja kifejezni. Lényegileg azonban mindenik egy főczélt szolgál: a csavargás és koldulás s ezzel a bűnelkö­vetés megakadályozását, vagyis a társadalom biztosítását és védelmét. 4. Az első osztálylyal, a hivatásos munkakerülőkkel szem­ben az államnak teljes szigorral kell fellépni. Jól mondja Prins, hogy a hivatásszerű csavargást és koldulást nem szabad mint egy momentán vétséget tekinteni, melyet rövid büntetéssel kell sújtani, hanem itt egy állandó társadalomellenes jelenséggel állunk szemben, a mely hosszú tartamú elkülönitést (présérva­tion) kíván.* A dologháznak tehát, mint ez osztály specifikus intézetének czélja a szigorú munkára kényszerités s megakadá­lyozása az ujabb bün elkövetésének. A második és harmadik osztálylyal, a szerencsétlen munka­képtelenekkel és a munkabíró munkakeresőkkel szemben a jóakaratú gyámolitás, ápolás és segélyezés az állam feladata, a menedékháznak és a munkaközvetítő-intézetnek czélja tehát a segélynyújtás, a közjótékonyság gyakorlása. A csavargó és kolduló gyermekekkel és serdülőkkel szem­ben pedig az állam kötelessége kiragadni ezeket a szerencsétlen sorsú gyermekeket a megmételyező, a biztos bukásba vezető környezetből s megmenteni őket a bün útjától. Az ily gyer­mekek részére felállított intézetek czélja tehát tisztán c7 nevelés, az erkölcsi és társadalmi javítás. * P/uis A.: La science pénale et le droit positif. 1899. 578. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom