Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból. 1. [r.]

A CSAVARGÁS ÉS KOLDULÁS SZABÁLYOZÁSA. nélkül s kiméletlen pontossággal foganatosittatik benne, ugy, hogy a megátalkodott csavargó rendszerint jobban fél a dologháztól, mint a börtöntől vagy fogháztól. Miért nevezzük dologháznak s nem börtönnek ezt az intézetet. ha belső berendezésben alig különbözik attól, ennek magyarázata az, hogy ebbe az intézetbe való beutalás alakilag nem büntetésül, nem büntetendő cselekmény miatt, hanem megelőzési, - biztosítási és javítási) rendszabály gyanánt, a közbiztonság veszélyeztetése c-imén történik. S a beutalás nem határozott időre szól, hanem addig, a meddig szükséges, illetőleg, a mig az illetővel szemben biztositékot nem szereztünk az iránt, hogy nem válik visszaesővé, hanem tisztességes munkával fogja kenyerét megkeresni. A törvény e tekintetben csak a beutalás általános minimumát és maximumát állapítja meg, vagyis azt a legkisebb időt, a melynél előbb a beutalt ki nem bocsátható, ez azonban mindenesetre legalább i — 2 ér és azt a leghosszabb időt, a meddig valaki bentartható. Ez pedig lehet 6—8 év. A dologház tehát egyrészt gyűjtőhelye a közveszélyes elemeknek, s igy a visszaesés meggátlására szolgáló biztosítási intézet, másrészt a legszigorúbb munkaiskola, a dologkerülő munkabíró egyéneknek kényszeriskolája. A dologházba beutalás ezért nem a közigazgatás, hanem mindenesetre bírói hatóság által eszközlendő, mert csak a biróság ruházható fel szabad államban az egyéni szabadság ily jelentékeny megszorításának jogával. b) A dologházakkal merőben ellentétes czélu és berendezésű intézetek a menedékházak, t. i. a szerencsétlen munkaképtelen és beteg koldusok és csavargók befogadására szolgáló intézetek. A csavargók és koldusok második nagy osztálya a szerencsétlen, u. n. alkalmi csavargók és a valóban alamizsnára, könyörületre érdemes munkaképtelen koldusokból áll, kiket tényleg testi vagy lelki betegség és a nyomor, szóval akaratukon kivül fekvő balsors kényszerit a koldulás, a vándorlás útjára. Mig az előbbi osztálylyal szemben a társadalom biztosítása, a személyi Jogállam. IV. évf. 4. f. 20