Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból. 1. [r.]

A CSAVARGÁS ÉS KOLDULÁS SZABÁLYOZÁSA. 28l támadó vagy közvetlenül veszélyeztető cselekményeket eltiltanak. Az államnak tehát kétségtelenül joga, sőt czéljánál s feladatánál fogva kötelessége is az egyéni cselekvés szabályozása, vagyis az egyesektől egyfelől bizonyos positiv tevékenységet, másfelől bizonyos cselekményektől való tartózkodást követelhet s az ez állami parancsnak vagy tilalomnak ellenszegülő egyént jogában áll, s az összeség, a közrend és közjólét érdekében kötelessége is megbüntetni s ezzel szintén — legalább közvetve — megelőzést gyakorolni. Ez az általános szabály áll a csavargásra és koldulásra is. A helyváltoztatás, az ide-oda utazgatás, az alamizsnakérés elvileg bárkinek szabadságában áll, azonban miután ez a két, — az életben rendszerint összeeső, együttjáró cselekvés (a há^rólhá^ra koldulás), sőt kivált az előbbi magában is (a jogszerű czél nélküli helvváltoztatás, az u. n. csavargás) az egyesek nyugalmát, vagyoni és személyi biztonságát igen sokszor közvetlenül veszélyezteti, az állam a közbiztonság érdekében kénytelen az emiitett két cselekvés szabályozásáról is gondoskodni. E szabályozás annál indokoltabb, mert a büntettek legnagyobb részének melegágya a csavargás és a koldulás s a nagy bűntettesek, az üzletszerű bűnösök rendszerint ezen kezdik pályájukat.* * Sajnos, hazai kriminalstatistikánkból erre nézve ma még nem lehet adatokat felhoznunk, miután a bűntettesek nyilvántartási lajstroma (casier judiaare), mely az elitéltek előéletét feltárja, csak 1904 január i-je óta lépett életbe hazánkban s eddigi működéséről még nincs adatunk. Legyen szabad e helyett a külföldi statisztikából egypár jellemző adatot felemlítenem : Sichart számítása szerint Németországban 100 tolvaj közül 42 csavargó, ?; koldus 100 csaló közül 11 « 20 (i 100 erkölcs elleni bűntettes közül 14 « 17 « IOO gyújtogató közül 15 « 1^ « (Zeitschrift für die ges. Strafrechtswissenschaft X. k. 40.) ; Bonhoeffer K. orvos pedig az általa megvizsgált 404 csavargó -! 4-ére megállapította, hogy azok visszaeső bűntettesek s ezek socialis elbukása, elzüllése a 25 életév előtt, rendszerint a 17—20 éves korban történt. (Zeitschrilt XXI. 1.) Marcovích A. kimutatása szerint 1893-ban a prágai kényszerdologházba beutalt 543 csavargó közül 142 volt 1 — 10-szer, — 130 == 11—20-szor, — 86 =- 21 — 30-szor, — 67 == 41 — 50-szer, 27 == u— óo-szor, — 12 == 61—70-szer, — 10 = 71—80-szor, — 12 =• 81—90-szer, — 2 =91 — 100-szor és 8 több mint s^á^s;or büntetve! (Das österreichische Gefángnisswesen 1899. 73- '•)