Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A törvényhozás müvészetéről

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZEIÉRŐL. bi\onyos esetekben a; elvi irányítás jobban felel meg e tárgy természetének, mint a részleges intézkedés. S itt keresendő a probléma tulajdonképeni súlypontja. Sem a generalisatió, sem a casuistika, sem a biró megkötése vagv felszabaditása ne lebegjen általánosan követendő szabályként a törvényhozó szeme előtt. Ha valahol, ugy e tárgyban kell alkalmazkodni a rendezés alá kerülő anyag természetéhez. Ugyanaz a módszer, mely az egyik helyen használ, más alkalommal árt. A hol tapasztalatszerüleg az emberi szenvedélyek az elkeseredés fokozott erejével a birói belátást részükre meghódítani törekednek és a hol gyakran a biróra nézve is felmerül az a veszély, hogy a concrét esetben «méltányosnak» látszó döntés érdekében a törvény egységes irányát feláldozza és szem elől téveszsze az esetleg «lex dura» színében feltűnő törvény czélzatát: a törvényhozó jól teszi, ha — mint Odysseust társai a hajó árboczához —• a kísértés pillanatában oda köti a birót taxatíve felsorolt és semmiféle nyomásnak nem engedő feltételeket magukban foglaló szakaszokhoz. Ezt a rendszert — és pedig helyesen — követi a törvényhozás a házasság semmisége, megtámadhatósága és felbontása eseteinek meghatározásánál. Hasonló eljárás üdvösnek bizonyult a forgalom biztonsága, a hitelező jogainak és az adós hitelképességének érdekében, midőn a törvény a váltón alapuló jogok érvényesítését határozott körülirt alakszerűségek megtartásától tevén függővé, előre kizárja a bárkivel szemben mutatkozó elfogultság vagy részrehajlás lehetőségét. Végül a kiskorúak és gondnokoltak érdekeinek megóvása szempontjából csak helyeselhető, ha a törvény taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, melyekben az atyai hatalmat gyakorló atya, a gyám vagy a gondnok köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni. könyv tervezetének 94. és 95. §-ai. Mas kérdés, hogy a törvényhozási szabatosság szempontjából nem kifogásolható-e a 95. §. második bekezdésében foglalt kijelentés: «Köteles azonban a felesége okos tanácsait és ellenvetéseit figyelembe venni» stb. Itt csakugyan fel kell, hogy merüljön az a kérdés, hogy a tanács és ellenvetés minőségét ki birálja meg: a férj vagy a feleség.