Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

D? BAU MGARTEN iZÍDOR Ekként könnyen megtörténhetik, hogy a «Zuchtwahl» törvénye megforditott irányban érvényesül. Az erős elemek elpusztulnak és a gyengék a létért való küzdelemben helyt állanak. Ezt a szomorú állapotot, mely a szabadságot a bizonyítékok mérlegelésében önkénynyé változtatja át azok felvételében, a törvényhozónak ismernie kellene és rendelkezéseinek tartalmával a birói lelkiismeretességnek támaszt kellene nyújtania a végrehajtó hatalom és közegeinek administrativ túlbuzgósága ellen. Ha a tényleges viszonyokkal való számolás mestersége, az emberi gyarlóságokkal való elbánás művészete e téren is nem éreztetné hiányát: a bizonyítási anyag teljes beszerzésére erősebb biztosítékot nyújtana a törvény, mint a B. P. 306. §-ának harmadik bekezdésébe felvett rendelkezést, mely szerint a feleknek uj bizonyiték felvételére vagy beszerzésére vonatkozó indítványát csak a kir. törvényszék utasithat el.* Mindenesetre a bizonyítás mostani rendszere, mely nemcsak a bizonyítékok mérlegelésében, hanem azok felvételében és beszerzésében is szabad kezet biztosit a birónak, nevezetes haladást jelez a birói belátás iránti bizalmatlansággal szemben, melytől a törvényhozó nem tudott szabadulni oly korban, mely elfogulatlanságot tételezett fel a bíróban, ki saját tevékenységének eredménye iránt érdekelt volt. Nem ismerek nagyobb és végzetesebb tájékozatlanságot a birói működés psychologiája iránt, mint a közelmúlt időben közkeletű törvényhozói tévedést, hogy a judicium pártatlanságát nem veszélyezteti a nyomozás és ítélkezés functióinak természetellenes egyesítése, melvnek utolsó * A sommás eljárásról szóló törvény életbeléptetése óta a polgári igazságszolgáltatás terén is gyakori a panasz, hogy az első fokon a bizonyítási eljárás korántsem meriti ki a rendelkezésre álló anyagot. Minthogy azonban a kir. törvényszékek rendszerint pótolják, a mit az egyes biró elmulasztott: a baj itt nem olv nagy, mint bűnügyekben, hol az alsó biró lelkiismeretét megnyugtatja az a tudat, hogy a felső fokon pótolható a bizonyítás, a felebbviteli bíróság pedig a közvetlenség hatása alatt ítélő bíróból származó minden ténymegállapítással szemben a fél helyesbítési kísérletét az ügy érdemleges eldöntésének késleltetésére irányuló czélzatra vezeti vissza, vacy lényegtelennek minősiti azt, mi az első biró részéről elfogadott bizonyiték meggyöngítésére alkalmas.