Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A törvényhozás müvészetéről

24Ö D? BAUMGARTEN IZIDOR tikusnak — szövetkezése és együttműködése e téren nem képes a kétféle egyéniség teljes összeolvasztására. Legfeljebb az egyiknek és a másiknak is jó tulajdonságai kifejezésre fognak jutni a közös műben, de egyikük sem képes a másik hibáinak és félszegségeinek kijavítására és közömbösítésére. Ily szerencsés és öntudatlan eredményt csak egyazon emberi szervezetben tud létesíteni a széles látkört biztosító tanulmány és a gyakorlati alakulatokban való folytonos és szeretetteljes részvétel egymást kiegészitő és helyre igazitó vegyi egyesülése. Minél többen vannak azok, kiket az alkotás feladata egyesít,* annál gyakrabban sérti majd a műértő fület a dissonancziák bántó hangja és azok felolvasztása jól eső visszhangba annál nehezebb lesz a törvényhozói incongruitások összeegyeztetésére hivatott bírónak. Hogy miért szeretik mindazonáltal bizottságilag elvégezni a természeténél fogva az egyéni hivatottság gondjaira bízott törvényhozói teendőt, annak külső — az ügy érdemével semmi összefüggésben nem álló — oka is van. A parlamentáris ministerek — dicsőségük muló lényének lesújtó tudatában — törvényhozási alkotásokkal kapcsolatban szeretik nevüket az utókorra juttatni. A bizottsági törvényhozás mindig anonym munka, s igy kénytelenségből annak a ministernek nevére keresztelik, ki a törvényhozó testület előtt képviselte. Az egyéni felelősség alatt szerkesztett törvényeket azonban szerzőjük nevével szokták kapcsolatba hozni s nem egy ministernél idézte elő a sértett hiúság álmatlanságát az a tudat, hogy egy sikerült codificatorius alkotás babéraiból neki egyéb nem jutott, mint az eszköz szerencsés megválogatásának szerény érdeme. Ekként magyaráz* Az a föltevés, hogy «tiszta tudományi) és az empirismus képviselőinek minél tágabb körű együttműködése biztosíthat egyedül életrevalóságot a nagy codificatorius alkotásoknak, kalandos kísérletekre vezet némelykor. A franczia igazságügyminister a Code Napoléon revisiójával megbízott hatvan tagu bizottságba hires jogtudósokon, birákon, közjegyzőkön kivül meghívta a házasságtörés irodalmának három legkiválóbb képviselőjét: Marcel Prévost-l, Eugene Brieux-t és Paul Hcmeu-i. Az otodik albizottság, melybe a hires regényírók, illetőleg drámaírók kettejét beosztották, első teendőjének tartotta, hogy a napilapokhoz intézett értesítésben késznek nyilatkozott a nagyközönségből származó bármelyik, a házasfelek jogaira és a házassági szerződésre vonatkozó indítvány átvételére.