Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 3. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről
BÍRÓI GYAKORLAT. hogy nem akarta ezt a fegyelmi büntetésekkel sújtott cselekményekre vonatkozólag, a melyek az életbeléptetö törvény 4. §. 2. pontjában a rendbüntetésekkel sújtott cselekményekkel együtt említtetnek. Dr. Doroghi az ö nézete helyessége mellett azzal is érvel, hogy honnan meritenők a kereskedelmi törvény a rendbüntetéseire vonatkozó általános szabályokat az időbeli és területi hatály, a bűnhalmazat és a közélet és egyéb ily kérdések tekintetétében, ha nem a büntető törvény általános részéből. Nézetem szerint az ily szabályokat az általános jogelvekből lehet venni, ép ugy, a mint a büntető törvény hatályba lépte előtti időben történt. Önkényt érthetőleg nincs kizárva, sőt természetes is, hogy a büntető törvény szabályai, ha az esetre alkalmasak, mint az uralkodó jogrend általános elvei alapul vétessenek. Azt hiszem, hogy nehezebb e kérdések megoldása dr. Doroghi elve szempontjából, mert például a büntető törvény területi hatálya nem terjed ki Horvátországra, a kereskedelmi törvényé pedig kiterjed, és igy dr. Doroghinak kellett volna kifejteni, hogy miként tartja ezt az ellentétet megoldandónak. Vagy vegyük azt az esetet, hogy a K. T. 21'. §-a esetében a bíróság annyiszor szabja ki a pénzbírságot a mulasztóra, a mennyiszer kell, mindaddig, a mig a mulasztó eleget nem tesz kötelezettségének. Ez következik abból, hogy a törvény szerint a mulasztó pénzbirsággal szorítandó a kötelezettség teljesítésére. A K. T. 218. §-a azt a kifejezést használja ugyan, hogy pénzbirsággal sújtandó az az igazgató, a ki nem mutatja be a közgyűlés jegyzőkönyvét a bírósághoz, de azt hiszem, hogy ezt a törvényes rendelkezést is ugy kell alkalmazni, ha ez az első pénzbírság nem vezetett eredményre, akkor a bíróság azt mindaddig ismétli, a mig a mu'asztás nem pótoltatott. A pénzbírság kiszabásának ismétlése teljesen ellentmond a büntetőjog rendszerének, mert ez büntetőjogi szempontból annyi volna, mint egy bűncselekményre több büntetést kiszabni. Ha a talált dolog elsajátítása felfedeztetik és a tettes a büntetést megkapta, de a talált do'got nem szolgáltatja be, akkor nem lehet őt újra megbüntetni a végett, hogy őt a talált dolog kiadására kényszeritsük. Ebből is kitűnik, hogy a kereskedelmi törvényben tiltott cselekmények nemcsak hogy nem azonos jellegűek, a büntető törvény szerinti cselekményekkel, hanem némely lényeges ismérv tekintetében feltűnő ellentétben állnak velük.. A kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 50. §-a nem is nevezi vétségeknek vagy kihágásoknak az idevonatkozó cselekményeket, hanem «a kereskedelmi törvény 218., 219. és 221. §-ainak súlya alá eső cselekmény vagy mulasztás» elnevezés alatt emliti őket, a mi arra utal, hogy a rendelet nem tartotta azokat vétségeknek és kihágásoknak, különben e törvényes mükifejezéseket használta volna. Dr. Doroghi egy példát hoz fel, mely szerint az elévülés szabályának mellőzése oda visz, hogy a részvénytársasági igazgató milliós sikkaszt sa már elévült, a mikor egy csekély jelentőségű mulasztása valamely mérleg