Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

8 DE BAUMGARTEN IZIDOR melyekkel a törvényhozó a perorvoslatok bizonyos területét elzárta, vagy pedig oly alapon támadja meg az Ítéletet, mely prima facie más sikerre nem is vezethet, mint a végleges döntés elodázására. Példákkal szolgálhatok. A B. P. 547. §-a második bekezdésének 1. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt ügyekben a vádlott a büntetés kiszabása tekintetében nem felebbezhet, ha őt a kir. járásbíróság főbüntetésül, vagy fő- és mellékbüntetésül együttvéve, csupán ötven koronát meg nem haladó pénzbüntetésre ítélte. A bűnösség kérdésében azonban ilyenkor is van helye felebbezésnek a vádlott javára. Lehet-e csodálkozni azon, hogy akármilyen csekély pénzbüntetésre ítélt vádlott, ha beismerésben is volt a cselekménye elkövetésére vonatkozólag, de meg akar próbálkozni egy ujabb vállalkozás sikerével vagy akár csak a pénzbüntetés esedékességének elhalasztása érdekében, a bűnösség kérdésében felebbez, miután megtudta, hogy a büntetési tételt nincs módjában megtámadni. Vagy megfordítva. A vádlott következetesen tagadja a testi sértés elkövetését, de éppen azért — nehogy védekezésének őszintesége iránt gyanút keltsen — legtávolabbról sem meri vitatni, hogy mást testében bántalmazni szabad. De azért mégis, miután mindkét fórum bebizonyitottnak vette a testi sértés elkövetését, semmiségi panaszt jelent be azon az alapon, hogy a vád alapjául szolgáló tett nem állapítja meg valamely bűncselekmény tényálladékát. így volt az — az akkori perrendnek megfelelőleg — a régi gyakorlat idejében és igy kellett ennek maradnia az uj szabályok hatálya alatt. Csak doctrinair elfogultság várhatja a vádlottól, hogy önfenntartási ösztönének természetszerű nyilvánulásával szemben legyen figyelemmel az igazságszolgáltatás érdekeire vagy az administratio kívánalmaira. De azért mégis mindazok, kik az uj törvény előkészítésében résztvettek, a hirtelenül áradó folyót okolják az uj meder kiszámításánál elkövetett hibáknál. Nemzeti különlegességnek mondják az általános emberi jelenséget (mintha mentség volna a nemzeti jellem