Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

2 lO BÍRÓI GYAKORLAT. nálhatóbb értelmezés szerint a különbség az. hogy az előbbi alatt a beszámítást kizáró «mulékony és nem beteges állapotok* értendők, ellentétben a valóságos elmebetegségekkel. Az öntudatlan állapot szellemileg érett és szellemileg ép ember szellemi életének fiziológiai alapon nyugvó oly állapota, mely az eszmélésnek, állapotaink észrevételének vele járó megszűnésénél, vagy szünetelésénél fogva az akarat szabad elhatározását kizárja. Az öntudatlan állapot az állati élet nyilvánulásait közvetítő agyidegrendszer állapot változásának — alvásban jelesül az agyidegrendszer kifárasztásának — eredménye, mely állapotban az érzékek a külső behatások elfogadására alkalmatlanokká válnak. Az iránt sincs nézeteltérés, hogy az öntudatlan állapot nem szorítható az öntudat teljes hiányának eseteire, a mely esetben az ember cselekvésre nem is, hanem csak ösztönszerű reflex-mozgásokra képes, hanem kiterjed az öntudat azon magasfoku megzavarásának eseteire, a melyekben az ember cselekménye következményeit átérteni képtelen, vagy a melyekben a Liszt-féle: «normale Bestimmbarkeit durch Motive» (az inditó okok normalis determinációja) szünetel. Ilyenekül kiemelendők különösen: az álom; álomittaság; hypnózis; alvajárás; somnambulismus, deliriumszerü állapotok — főleg lázas betegségek eseteiben, görcsös (epilepticus) állapotok; a szenvedély, féltékenység, kétségbeesés, harag, ijedtség, félelem, az öntudatot nagy mérvben megzavaró magasabb fokai, és a részegség, a mely némely orvosszakértő szerint nem egyéb, mint «acut szeszmérgezés». A birói gyakorlatban — igen természetesen — leginkább a részegség fordul elő. A kir. ítélőtábla ítéletével, melynek indokaiban a beszámítás kérdése szóba sem került, a btkv. 345. §-a alapján rablás büntette miatt elitélt vádlottat a C* a btkv. 76. §-a alapján «részegség által előidézett öntudatlan állapot» czimén felmentette, mert a tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy vádlott «nagyon részeg» volt, s hogy természetét ismerve, csakis részegségének tulajdonithatják tettét, melyre őt józan állapotban képtelennek tartják s mert vádlottnak ebbeli védekezését a tett körülményei is támogatják. Az eset az volt, hogy vádlott bement sértettnek lakásába, hova különben is járatos volt. Az ágyneműt felforgatva az ott talált pénzt magához vette. A szobában fekvő beteg leányt, a ki a tett láttára felkelt és segélyért kiáltott, meglökte, mire ez a földre esett, és vádlott a pénzzel eltávozott. Gyújtogatás miatt elitélt vádlottat, kinek javára a bizonyítottnak vett «nagymérvű ittas állapota» csak enyhítő körülménynek vétetett, a C.** részegség czimén felmentette, a bizonyított nagyfokú ittasság mellett lélek* 188j. máj. 26. BJT. 6. k. 401. 1. ** 1885. máj. 29. U. o. 7. k. 9. 1.