Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. A harmadik — a büntetőjogi beszámitás — a tettes büntetőjogi feleősségének, büntetendőségének megállapítása, az incriminatio. A beszámításnak itt előadott háromféle értelmét a beszámitás három fokozatának tekinthetjük, a hol minden felsőbb fok az alsóbb fokot magában foglalja, de nem megforditva. A fizikai beszámitás nem vonja maga után szükségszerűen az erkölcsi beszámítást, de erkölcsi beszámitás fizikai beszámitás nélkül nem képzelhető. Ép ugy a fizikai beszámitás és az erkölcsi beszámitás együttes fennforgása még nem elegendő a büntetőjogi beszámítás megállapítására: de a fizikai és az erkölcsi beszámitás hiányában büntetőjogi beszámításról szó nem lehet. Az elmondottakból az is világos, hogy a fizikai beszámitás és az erkölcsi beszámitás a cselekménynek, a büntetőjogi beszámitás a cselekménynek mint «büntetendő cselekménynek)) — delictumnak — beszámítását jelenti. A fizikai és az erkölcsi beszámitást «absolut», a büntetőjogi beszámítást «relativ» (viszonylagos) beszámításnak is mondhatjuk. Beszámítása a cselekménynek a büntetőjoghoz való viszonyában. Ha a relatív beszámitást az incriminálás szóval jelöljük meg, akkor azokban az esetekben, a melyekben fennforog az erkölcsi (tehát az annak előföltételét képező fizikai beszámitás is), de nincs meg a büntetőjogi beszámitás, azt mondhatnók, hogy: «a cselekmény beszámítható, de nem incriminálható». (V. ö. Carrara Programmá. Ált. Rész i. k. 288. §.). A büntetőjog és a büntető törvény hoz is azonban a «beszámítás» szót par excellence a relatív, a büntetőjogi beszámitás értelmében használja, a mi a büntetőjog czéljai szempontjából teljesen helyes s legkevésbbé sem kifogásolható ugyan, és pedig annál kevésbbé, mert hisz mint láttuk, a büntetőjogi beszámitás, mint a beszámításnak harmadik s legfelsőbb foka a beszámításnak két alsóbb fokozatát, a fizikai és az erkölcsi beszámitást, mint nélkülözhetlen lényeges előföltételeit magában foglalja,* de a beszámitás absolut s mondhatjuk, eredeti értelmének szemelőtt tévesztése félreértésekre adhat és adott is alkalmat.-"* tehát az «akarati). Ez teljesen lüp'gct'en az erkölcsi akaratszabadság vagy u. n. szabad akarat bölcseleti problémájától. Ellentétben azzal a nézettel, mely Shaper szavai szerint: <(Für das Strafrecht muss \on der menschlichen Willenslreiheit als einem Postuht, einer Voraussetzung ausgegan-sn, und derén innere Begründung der Philosophie ueberlassen vverdeno (Holtzendorf Handb. 2. k. 152-. I. . * A nélkül azonban, s ezt alig szükséges különösen hangsúlyozni, hogy azoknak összegével egyenlő lenne, mert az ellenkezőleg még egy többletet is foglal magában, mely a fizikai és az erkölcsi beszámitás tartalmának részét nem képezi. Vagyis más szóval: fizikai és erkölcsi beszámitás nélkül büntetőjogi beszámításról nem lehet szó; de a fizikai és a/, erkölcsi beszámítás fennforgása nem feltétlenül vonja maga után a büntetőjogi beszámításnak is fennforgását. A hol a büntetőjogi beszámitás fennforog, ott a fizikai és az erkölcsi beszámitás nem hiányozhatik; de a büntetőjogi beszámitás hiányozhatik, daczára annak, hogy ugy a fizikai, mint az erkölcsi beszámitás fennforognak. A fizikai és az erkölcsi beszámitás — más szóval — a büntetőjogi beszámításnak «lényeges», de nem «kizárólagos» elemei. ** Carrara az erkölcsi és a büntetőjogi bes/. imitás közé az u. n. törvényes beszá-