Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon
182 TIMON ÁKOS dése csak a XVI. századig, sőt részben csak a XIV. századig adatnak elő, holott szerinte sokkal fontosabb az ujabbkori fejlődés a XVIII. század végéig vagy a XIX. század első feléig, «mint az ősalkotmány idejére vonatkozó, gyakran nem teljesen megbizható vagy hézagos kútfőkön alapuló részletek". Eme fejtegetései során B. úr ismételten ama következetlenségbe esik önmagával, hogy mig egyfelől engem azzal az alaptalan váddal illet, miszerint én könyvemet «á la Martini*) akarom mintaképül előiratni: addig másfelől ő maga szeretné a hivatásos jogtörténetiróknak előírni, hogy mit, milyen terjedelemben, illetőleg mely korszakig adjanak elő. Mindezek a követelmények úgy általánosságban a nem hivatásos jogtörténetirók előtt szépen hangzanak, mert ki ne óhajtaná, hogy a magyar jogászfiatalság a jogtörténetből minél többet tanuljon és tudjon ? A gyakorlati élet azonban nemcsak nálunk, hanem mindenütt egészen mást mutat, nevezetesen mást mutat Francziaországban, a hol az alkotmány- és jogtörténet éppen ugy, mint minálunk alapvizsgálati tantárgy. Azt nem vehetem rossz néven B. urnák, hogy ő mint a tételes büntetőjog tanára első sorban saját szakmája iránt érdeklődik s ehhez képest elsősorban a büntető- s perjogi intézmények fejlődési történetét kívánja a jogtörténeti tan- és kézikönyvekben tárgyaltatni, de midőn valaki a jogtörténet tanításának rendezésénél döntő szerepet akar játszani, vagy pedig midőn valaki magas igényű kritikával mond lesújtó Ítéletet olyan rendszeres munka egyes részeiről, a mely a joghallgatók részére tankönyvül is akar szolgálni, akkor tessék ügyet vetni arra is, hogy a nyugati államokban a hivatásos jogtörténetirók milyen álláspontot foglalnak el ebben a kérdésben. Ha B. ur a Németországban és Francziaországban közkézen forgó jogtörténeti tankönyveket és kézi könyveket kezébe vette volna, (a mit pedig joggal megkövetelhetünk attól, a ki e fontos kérdéshez hozzászólni akar), akkor azonnal látta volna, hogy eme tankönyvek a súlypontot az én könyvemmel egyező-