Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Az osztrák polg. tvk. revisiója

SZEMLE. désében meghonosodott bírói gyakorlat, valamint a polgári törvénykezés tervezetének szigorú szabályai folytán jut majd nagyobb jelentőségre. Végül felemeliti szerző . Szterényi-féle javaslatot, mely a munkás balesetbiztosítás alapkövét van hivatva lerakni. — A Curia bíráskodása képviselöválas\tási ügyekben. Mielőtt a választások eredménye köztudomásúvá lett, föltehető volt, hogy ez idén is nagy számú ilyen közjogi per fogja foglalkoztatni Curiánkat. Ebből a föltevésből kiindulva dr. Tetélleni Ármin ügyvéd, ki a mult alkalommal több izben szerepelt mint választástvédő. két füzetet is adott ki egyszerre, melyek a választási bíráskodással foglalkoznak. Az első füzet tisztán elméleti, mondhatnók akadémikus értékű. Czime : «Egy életbevágó controversia a választási bíráskodás köréből. (Az 1889: XV. t.-cz. 3. §. 27. pontjának magyarázata)*. Tetétleni ugyanis kérvényt nyújtott be a magy. kir. Curiához, kérvén, hogy a 3. §. 27. pontjának magyarázata tekintetében hozzon a Curia plenáris határozatot. A Curia e kérést természetesen elutasította. Azonban nem kellett-e dr. Tetéllcninek, mint a törvény alapos ismerőjének előre tudnia, hogy e kérvényre más sors nem várhat ? Mégis, még a kérvény elutasítása után is tanulmányt ir e kérdésről, holott mindaddig, míg a törvényhozás meg nem változtatja az 1899: XV. t.-cz.-ket : a Curia más álláspontot nem foglalhat el. — Dr. Tetétleni másik könyvének czime: nPetic\ió-ügyeki>. Ez tisztán praktikus könyv akar lenni, mely a Curia két választási tanácsának eseteit gyűjtötte össze. El kell ismernünk, hogv dr. Tetétleni nagy szorgalmat és buzgóságot fejtett ki az esetek összeállításában és könyve mindazoknak jó szolgálatot fog tenni, kik választási ügyekkel foglalkoznak. Egy megjegyzésünket azonban nem hallgathatjuk el. Dr.Tetétleni könyve külön lenyomat a Grecsák-féle Magyar Döntvénytár-ból, tehát már ez a körülmény is mutatja, hogy tisztán a gyakorlati használatra szánt mü. Azonban mire valók akkor az Ítélethez fűzött kritikai megjegyzések? Az ily rövid megjegyzések — anélkül, hogy e perezben vizsgálnók, vajon azok tartalmilag helyesek-e, vagy nem — semmiképen sem állhatnak arányban a sokszor nagy tudományos alapossággal készült ítélettel, mert egy-két sorban, alapos kifejtés nélkül szembe szállani a Curiának tudományos, leszürődött nézetével, talán még sem lehet. Ha Tetétleni, a mint igéri, egy nagyobb, megírandó elméleti müvében fogja ezt tenni, a hol elég tere lesz nézeteit tudományosan kifejteni: itt helyén valónak fogjuk találni a kritikát; gyakorlati használatra szánt műben azonban ily rövidesen elbánni egy-egy tudományos nézettel — talán még sem helyes. (Qy. Zs.;