Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Egy actuális vitakérdés a német civilistikai irodalomban [könyvismertetés]

IRODALOM. Ez a teória sem részesült általános méltánylásban. A többi elmélet híveinek sikerült kimutatniok, hogy az egész felfogás tévedésen alapszik. A szolgáltatás lehetetlenségéről a könyvelő esetében szó nem lehet, mert hiszen a B. G. B. 280. §-a értelmében erről csak akkor lehet beszélni, ha ugyana\ a szolgáltatás válik lehetetlenné, a mely a szerződés tárgyát képezte. Esetünkben azonban a könyveiőre nézve az vált lehetetlenné, hogy utólag (május i-én) eszközölje ki, hogy a mérleg január 15-én helyes lett légyen; szóval: hogy a megtörténtet meg nem történtté tegye. Ily kötelezettség azonban, mint már eleve lehetetlen, nem is lehetett szerződés tárgya. c) Kipp (i. t. VIII. 256. o.j szerint a hitelezőn a B. G. B. 823. §-asegit, mely védelmet nyújt annak, kinek «jogát» megsértették. Ezt a megoldási kísérletet azonban a kritika egyértelmüleg leczáfolta, rámutatván, hogy a 823. §. alkalmaziatásának szükségképi előföltétele, hogy «valódi» (absolut) jog sértetett légyen meg, már pedig a mi esetünkben csupán obligatorius kötelezettségről van szó. Az itt ismertetett vita rendén fölhozott érvek alapján a német jogi irodalom ma már konstatálta, hogy a hé\ag a ptk-ban tényleg megvan, pótolni azonban, a törvény pozitív intézkedései alapján nem lehet. Bizonyos, hogy a hézag nem akkora, mint a minőnek Staub képzelte, mert az ő eseteinek kétségtelenül nagy részét a lehetetlenség fogalma alá lehet vonni, viszont más esetei a késedelemre vonatkozó szabályok alá subsumálhatók (1. Lchmann, i. h., Kiss a Grünhut-felé Zeitschrift XXXII. 180—181.): ám az is kétségtelen, hogy maradnak fenn esetek, a melyek tekintetében a B. G. B.-ben valamely abbanhagvási kötelezettségnek egy egységes cselekmény által való helyrehozhatatlan megsértése (pl. annak a kereskedőnek esete, ki tovább adta lámpáit) lehetetlenséget idéz elő a B. G. B. 280. §-a értelmében. Ellenben: a hol a jogellenesség folytatólagos cselekményekben áll (pl. versenytilalom megszegése): valódi lehetetlenségről nem lehet szó. A vita eredménye tehát az, hogy a német ptk. e tekintetben nem kielégítő. III. E sorok irója a kérdéshez a német ptk. alapján, de lege lata is hozzászólván (Grünhui XXXII. k. Ij8—185. o.j, a kérdés megoldását a következő alapon kísérelte meg: A Staubék által tárgyalt eset is a\ egyéni, vétkességből eredő szerződésszegések kő\é tartozik. E kategória alfajai: a) késedelem; b) a szolgáltatás lehetetlensége; c) a birói Ítélettel szemben való engedetlenség és végül d) egyéb ténykedés a szerződési kötelezettségek ellen (v. ö. Arn,dts, Pand. 85—86. §§. Windscheid II. 327. o.) A német ptk. által elkövetett hibát a római jog teljesen kikerülte