Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Viszonos végrendeletek

Dí KISS GÉZA társ a másik fél halála után is megváltoztathatja végintézkedését. Kérdés: melyik álláspont helyesebb ? Már az «Arch. für bürg. Recht»-ben közölt értekezésemből kitűnik, hogy a német ptk. álláspontja csak igen erőszakosan és mesterkélten construálható. E constructiót a következő eszmemenet alapján kíséreltem meg indokolni: Mindkét házastárs feljogosítja a correspectiv végrendelkezésben a másikat, hogy ez vele együtt végintézkedjék a közös hagyaték (Gesammtnachlass) felett. Ezt a szándékot az illető fél végérvényesen csupán akkor juttatja kifejezésre, midőn a másik fél részéről neki szánt juttatást elfogadja. A míg mindketten élnek: addig természetes, hogy e szándék bármikor megváltoztatható, visszavonható, ámde az egyik fél halála után sem válik az végérvényessé, mert a túlélő részéről eszközölt visszautasítás concludens factum által való kifejezésre juttatása annak, hogy ő a vele együtt, a közös hagyaték fölött való közös végrendelkezésre házastársát feljogosítani nem akarta. Csak akkor, ha a neki szánt részt elfogadta, jelenti ki e szándékot végérvényesen. Akkor, ha ő e neki szóló részeltetést elfogadná, de viszont saját intézkedését megváltoztatná: önmagával jutna ellenmondásba. Kétségtelen, hogy a német ptk. rendelkezését máskép megconstruálni nem lehet, de bizonyos az is, hogy a törvény intézkedései nincsenek eléggé egységesen átgondolva. Az a sajátosság, hogy a túlélő fél még a másik fél halála után is visszavonhatja tett intézkedését: sértő disszonanczia, mely kirí a törvény rendszeréből. Mindkét házastárs a^ért tette a maga intézkedését, mert a másik fél is ily irányú intézkedést tett. Föl kell tehát tételezni, hogy a másik fél ily intézkedésének hiányában ő is máskép intézkedett volna. Miután azonban ő egész életében bizott e feltételezett correspectiv intézkedésben, a melynek kedvéért ő is hasonlóan intézkedett: ezért nem is gondolt arra, hogy saját rendelkezését megmásitsa. Hogy ugy