Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A cselédszerződés magánjogpolitikai szempontból

io6 D? MESZLÉNY ARTÚR kevésbbé, mint a mult év folyamán Kassán megtartott hasonló összejövetelen az erre irányzott panaszok töltötték be — változó formákban, de lényegében változatlan tartalommal — a tárgysorozatot. S kétségtelen, hogy e panaszoknak nagy részében jogos tartalma is van. Hiszen a magánjog tervbe vett reformjában is benne foglaltatik a szolgálati szerződés új felépítésének terve s a panaszok jogosultságának hivatalos elismerését jelenti a szolgálati szerződés szabályozásának az a módja, a melyet a polgári törvénykönyv közkézen forgó tervezete (1600—1625. §§.) javaslatba hoz. Hogy ez a tervezett reform kielégitő-e; hogy a magánjogi rendezés körén kivül eső jogállapot, pl. a betegápolási költség viselésére vonatkozó szabályok (v. ö. 1898:XXI. t.-cz. 5. §. a) pont, 8. §.). megfelelő-e, vagy nem: e kérdések megoldását ezúttal kirekesztjük vizsgálódásunk területéről. Nem mintha fontosságukat a maga egész súlyával nem éreznők és méltatnók; hanem inkább azért, mert a cselédségnek a jelen sorok kezdetén érintett szervezkedésével szemben igazságérzetünk megköveteli annak a hangsúlyozását, hogy peccatur intra muros et extra: hogy a mai áldatlan helyzet nem csupán abból áll, hogy a cselédség jogos érdekeiről a társadalom és a jog kellőkép nem gondoskodik, hanem ép oly lényeges részben abból is áll, a mit az előbb úgy fejeztünk ki, hogy a munkamegosztás folvtán felmerülő ama társadalmi szükséglet, a melynél fogva a gazda bizonyos teendőket e czélból szerződésileg felfogadott egyénekkel kénytelen végeztetni, kellő kielégitést nem talál. Kérdésünk magva tehát, egész hétköznapi nyelven szólva, az, hogy rosszak a cselédeink, és pedig rosszak ugy képesség, mint kötelességérzet és igyekvés dolgában : se nem tudják, se nem akarják elvállalt teendőiket elvégezni. S kérnem kell az olvasót, a mikor a problémát igy a maga hétköznapi kopottságában, sőt meztelenségében eléje állítom, ne mosolyogjon rajta és rajtam, s ne térjen fölötte férfi-voltára való hivatko zással se napirendre. A társadalmi kérdések közt alig van egy is,