Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A jogkérdés felülvizsgálata a polgári és a bűnvádi perben. Felülvizsgálat és semmiségi panasz. 2. [r.]

A JOGKÉRDÉS FELÜLVIZSGÁLATA. 97 nál tér el lényegesen ez utóbbitól. Nem volt ugyan titok akkor sem, hogy a jogkérdésre szorított felülvizsgálat elvileg sem áll szilárd alapon. Akár Wach nézetéből indulunk ki, a mely sze­rint a ténykérdés és a jogkérdés categoriái nem meritik ki a perben megoldandó összes kérdéseket, hanem vannak ezeken kivül más kérdések, mint például a tapasztalatnak vagy a tudo­mánynak általános tételei stb., a melyeket kifejezetten a felül­vizsgálat körébe kellene utalni, — akár a képviselőház igaz­ságügyi bizottságának idézett álláspontjából indulunk ki, a mely szerint a szóbeli tárgyalás és bizonyítás felvétel hiánya még nem teszi a legfelsőbb bíróságot képtelenné minden ténykérdés megítélésére: mindenkép inog a revisio in jure elvi megoko­lása. Azonban vigasztaltuk magunkat azzal, hogy a német leg­felsőbb bíróság ezzel a hézagos szerkezettel is orvosolni tudja a nyilvánvaló hibákat. A német legfelsőbb biróságnál közmon­dásos az, hogy ha a bíróság előtt kétségtelen, hogy az alsó­birósági itélet helytelen, akkor okvetlenül talál olyan jogszabályt, a melyet az alsóbiróság megsértett. A német legfelsőbb bíró­ságot az irodalomban és legutóbb a perrendtartási novella tör­vényhozási tárgyalásánál inkább a miatt támadták, hogy túlmegy hatáskörén, nem pedig a miatt, hogy nem orvosolná a nyilván­való hibákat. Nem volt okunk feltenni, hogy a magyar bíró­ság ebben a kérdésben erősebben fogja magát megkötni, mint a német bíróság, és miután minden szempontból kielégítő felül­vizsgálati szabályozást alig lehet alkotni, helyesnek véltük, ha a már gyakorlatilag kipróbált szabályozást fogadjuk el. A tapasztalat azonban nem felelt meg ennek a várakozásnak. Felsőbíróságaink egyes tanácsai a jogkérdés és ténykérdés ma­gyarázatánál igyekeztek ugyan az anyagi igazságra és a felek sérelmeinek minél tökéletesebb orvoslására, más tanácsok azon­ban «vérző szivvel» a törvényre hárították a hibát, mint a mely őket a sérelmek orvoslásában akadályozza. És ezzel beállott a törvényhozó kötelessége, hogy ne nyugodjék többé bele a felül­vizsgálat hiányos szabályozásába, hanem módot adjon a felső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom