Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A törvényhozás művészetéről. 2. [r.]

88 DF BAUMGARTEN iZIDOR hangjai nyilt fülekre találjanak az inteliectus Odysseusánál, ha egy discretionarius jogositvány danái ajándékával a kedvezmény megtagadásának ép ugy mint megadásának törvényszerű indokolását eleve kizárjuk. S ha nem is volna igy, ha a biróságok a «különös méltánylást érdemlő körülmények* megállapításánál az öntudatlan elfogultság ellen sikeresen védekezhetnének, nem fog-e megrendülni a birák pártatlanságába helyezett hit, valahányszor világos és határozott törvényen nem alapuló és ennélfogva feltételeinek fennforgására vonatkozólag nem is ellenőrizhető intézkedés foganatosításánál vagy mellőzésénél a közvéleményben önkéntelenül is kifejezésre jut a vádlottak bizonyos osztályai, csoportjai iránt — társadalmi, felekezeti és politikai szempontok szerint nyilvánuló — rokon- vagy ellenszenv, kedvezés vagy elnyomás feltevése, gyanúja és vádja! * A ki tisztában van magával a törvény nevelő hatása iránt: az figyelemmel tartozik lenni a corruptio veszélyére is, mely bizonyos legislativ kísérletezéseknél fenyeget. Valamint bármily orvosi beavatkozásnál, a törvényhozás művészetének gyakorlásánál is első sorban megfontolás tárgyává kell tenni: vajon egy intézmény életbeléptetésétől várt eredmény felér-e a kíséretében jelentkező hátrányokkal. * Hasonló szempontoUból ejtették el a/, osztrák büntetőtörvény legújabb javas latéban az előzőleg már felvett újítást. Erre vall Lammasch-nak az «Allgemcine oesterreiehe Gerichtszeitung» ünnepi kiadásában Í78. I.) közzélett nyilatkozata: «Eine der Hauptforderungen der Reformpártéi, der bedingte Strafnachlass (die sog. nbedingte Verurteilungn) wird allerdings nicht empfohlen werden können, obwol die Regierung im Jahre 1895 geglaubt hatte, denselben ztistimmen zu können und obwol rein theoretisch betrachtet vieles für sie spricht. Nirgends bedarf es mehr als bei uns der festen Überzeugung der gesammten Bevölkerung, dass die Urteile der Strafgerichte Ergebnisse unbeugsamer Gerechtigkeit, nicht aber schwankender Zweckmássigkeitserwágungen sind. Nirgends mehr als bei uns muss an dem Grundsatze: «Gleiches Recht für Alle» festgehallen werden. Selbst die unparteilichste Handhabung des bedingten Strafnachlasses durch die Gerichte, insbesondere die Bezirksgerichte, in derén Hand diese Institution ja vorwiegend gelegt werden müsste, gábe Anlass zu Zweifeln in diesen Richtungen. Wenn ein Richter heute aus noch so triftigen Grundén einem Angehörigen seines Volksstammes diese Rechtswoltat zu Theil werden lásst und sie morgen in einem áusserlich ahnlichen innerlich grundverschiedenen Falle aus den zwingendsten Grundén dem Angehörigen eines anderem Volksstammes versagt: so werden Angriffe gegen die Unbef'angenheit dieses Richters gewiss nicht ausbleiben die geeignet wáren, Ansehen und Wirksamkeit der Rechtspflege zu erschütternn.