Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Norvég büntetőjog

KÜLFÖLDI JOGÉLET. a mint a választó határvonal magasságából látható — lényegesen eltér attól, a melyet a modern büntetőjogi iskola propagál, s mely a németalföldi és olasz codexben nyert megvalósítást. Az elválasztó büntetési határvonal magassága mutatja, hogy ez a felosztás nem a tulajdonképi és a rendőri jogtalanság közötti megkülönböztetésen alapszik. A codex harmadik részében találunk a forseelser között i évi szabadságvesztés-büntetéssel sújtott cselekvényeket is, már pedig ezt rendőri jogtalanságnak, kihágásnak nem tekinthetjük. A forbrydelser leginkább megfelel a magyar Btk. «büntett» fogalmának, a forseelser közelebb áll a vétség fogalmához, mint a kihágáshoz, mondanók, hogy mindkettőt foglalja magában. A codex büntetést súlyosbító hatása nyilatkozik meg, a midőn a legenyhébb törvény alkalmazásának elvét arra az esetre szorítja, a midőn a jogorvoslat tárgyalásakor enyhébb törvény van hatályban, mint az előző elitéltetés idejében. A nemzetközi büntetőjogban a többi államokéhoz hasonló elvek uralkodnak. A büntetési rendszer alapelve: kevés büntetés, de a megfelelő individualisatióval. Halálbüntetés nincs. Főbüntetések: i. a faengsel; ezt a büntetési nemet nehéz a magyar büntetési rendszerben foglaltak valamelyikében kifejezni, mert ez a norvég jogban a mi fegyház-, börtön- és fogházbüntetésünket pótolja. Ezért helyesebbnek tartjuk külön névvel jelölni; legalkalmasabbnak látszik az 1843-ki magyar javaslatban található büntetési nem, a rabság, a melylyel lényegben úgyszólván teljesen megegyezik. Minimuma 21 nap, maximuma 15 év, halmazat esetében 20 év, vagy élethossziglani tartam. Föltételes szabadonbocsátásnak helye van. A rabság rendes nemén kivül, a melynek módozatait külön codex, az 1900. évi május 31. törvény szabályozza, a N. a végrehajtásnak egy súlyosabb nemét is behozza (19—20. §§.) ; 2. a hefte; ez a norvég jogban a magyar büntetési rendszerben foglalt elzárást és államfogházat helyettesíti. Ennek a büntetési nemnek jelölésére alkalmasnak látszik a fogság elnevezés. Minimuma 21 nap, maximuma 20 év. Végrehajtási módozatai az imént emiitett börtönügyi codexben találhatók. A szabadságvesztés-büntetés a párhuzamos büntetések rendszerén alapszik. A bíró minden esetben választhat a szabadságvesztés-büntetés két neme között, a cselekmény indító okának vizsgálata alapján. Ha a motívum nemes, a bíró hefte-ben szabhatja ki a büntetést, még akkor is, ha a különös résznek alkalmazandó §-a csak «faengsel»-ről szól (N. 24. §.). Az átszámítási kulcs: két napi fogság megfelel egy napi rabságnak. A fogság az elitélt kérelmére átváltoztatható rabságra. A szabadságvesztés-büntetési minimum magasra emelésével (21 napj a törvényhozó a rövidtartamu büntetésekkel járó hátrányos következményeket akarja elkerülni. A büntetés végrehajtásának súlyosbításával pedig azt, hogy az elitélt a végrehajtási intézetet kényelmes menhelynek ne tartsa. 3. A pénzbüntetés (boeter) bűntettnél } koronától 10,000 koronáig, vét-