Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IV. Fejezet. A kísérlet. (Btk. 65-68. §§.) 9. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. nem járt bűntettnek büntetését határozza meg. Az ellenkező nézet félreismeri, hogy a súlyosabb büntetési tételnek tárgyi feltétele megvalósult, azt tehát a büntetési tétel meghatározásánál mellőzni nem lehet Az ellenkező túlzásba esnek azok, a kik ily esetben a súlyosabb büntetési tételt a kísérletre meghatározott enyhítés nélkül akarják alkalmazni; c) a törvény oly eseteket is ismer, a melyekben a szándékos cselekményhez nem tartozó körülmény egyenesen a büntetendőségnek tárgyi feltétele, pl. csalárd bukásnál az alaki csőd. Ily esetekben a helyes szabály szerint a tárgyi feltétel megvalósulása előtt, valamint bűncselekményről általában, ugy kísérletről sem lehet szó. Lehetséges ellenben kísérlet akkor, ha a kísérletnél maradt cselekményt a tettes a tárgyi feltétel megvalósulása után követte el. A két utolsó pont iránt a Curia nem nyilatkozott. Az első pontot illetőleg állandó az ítélkezés abban az irányban, hogy praeterintentionalis bűncselekményeknél a kísérlet lehetősége ki van zárva. De sajátszerű ingadozást tanusit a Curia a btkv. 301. §-a esetében. Nem szenved kétséget, hogy a tettes szándéka 20 napi tartamot meghaladó serülés vagy betegség okozására irányulhat. Ez bizonyítási kérdés. A btkv. 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértés büntette, tehát két tényálladékot foglal magában, azt az esetet t. i., midőn a szándék az eredményt is átfoglalja és azt az esetet, midőn az eredmény a szándékot meghaladja. A 301. §-ban meghatározott bűntett tehát lehet praeterintentionalis, de nem szükségszerűen az. Praeterintentionalitás esetében nincs kísérlet; ellenkező esetben a kísérletnek lehetőségét semmi sem zárja ki. A Curia még is ismételten kimondotta, hogy a btkv. 501. §-a esetében a kísérlet elvileg ki van zárva. így 1886. április 14.1 szerint azért, «mert kísérlet csak akkor állhatna elő, ha be lenne bizonyítva, hogy a megkezdett, de véghez nem vitt sértés eredménye 20 napnál tovább tartó egészségzavar lett volna. De ez a dolog természete szerint bizonyítható nem levén, a btkv. 301. §-ának nincs kisérlete!» Ez a szándék fogalmának teljes félreismerése; 1891 nov. 24.2 szerint pedig a súlyos testi sértésnek a ^o;. §. esetén kivül azért nem volna kísérlete, mert a btkv. 301. §-ában a szándéknak csak a sértő cselekményre s nem az eredményre is kell irányulnia. Ez ismét félreismerése annak, hogy a szándék az eredményre is irányulhat, s hogy a btkv. 301. §-a, minthogy erre az esetre külön súlyosabb büntetési tételt fel nem állított, mindkét esetet magában foglalja; ugyan igy 1891 szept. 2.5 Nem hiányoznak azonban a helyes álláspontot érvényesítő ítéletek sem. így a Curia megállapította a kísérletet: 1880 szept. 22.4 «minthogy a késsel való megsebzés az élet rendes tapasztalatai szerint súlyos testi sértést szokott eredményezni, s nincs semmiféle körülmény arra, hogy vádlott nem 1 BJT. 14. k. 161. 1. — 2 Jogt. Közi. 1891. 1?. sz. — >Ügyv. L. 1891. j8. sz. — 4 BJT. 1. k. 1.