Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Törvény és bíróság

24 Dr BAUMGARTEN IZIDOR jainkban az irányadás és követés szerepeit törvény és bíróság között felcserélni szeretik. Abból kiindulva, hogy az állam hatályon kivül helyezheti ép ugy, mint módosíthatja a fennálló írott és nem irott jogot, dr. Bruno Schmidt, heidelbergi tanár, « Das Gewohnheitsrecht als Form des GemeinwillenS))* czimü munkájában a törvényhozás korlátain merész szökéssel átugrat, azt tanítván, hogy az állam azt a hatáskört, melylyel a törvényhozás tényezőit expressis verbis felruházza, hallgatólag más közegeinek is átengedheti, midőn egész magatartásával - - concludens cselekmények utján — türi, hogy kezdetben in concreto, azután abstract általánosságban a jogi rendet szabályozzák, illetőleg módosítsák. Az állam egyik, kifejezett jogalkotó tevékenységét kiegészíti a másik: hallgatólagos megnyugvása a jog továbbképzésében a biróság által. A birót e szerint a törvény köti is, nem is. Mint állami közeg tisztelni tartozik az irott ép ugy, mint a nem irott jogot, de a törvény kötelező ereje nem absolut. Mint Paul Magnaud, a német tudós is, hézagosnak és csak relativ hatályúnak tekinti a törvényt. Ha a biró azt találja, hogy egy concret tényállás eldöntése a törvény alapján a közjóba ütköznék, Ítéletének meghozatalánál nem a törvényt fogja zsinórmértékül venni, hanem akként fog határozni mint a törvényhozó, a kérdéses esetről tudomással birván, rendelkezett volna. Ily tényállás első felmerülésekor a biró saját veszélyére jár el; döntése jogellenes, a mennyiben a felsőbb fokon helyeslésre nem talál. Ha azonban az állam, melynek akaratát ebben a tekintetben a íelsőbiróságok gyakorlata juttatja kifejezésre, hallgatólag türi a törvény módosítását, a merész ujitó volt az, ki a vélelmezett állami akaratot végrehajtotta. «Die That des Individuums wird rückwárts zu einer Socialaction umgestempelt». A német tudós elméleti fejtegetései mindenesetre több * Leipzig, Duncker & Humblot, 1899.