Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Törvény és bíróság

TÖRVÉNY ÉS BÍRÓSÁG. kulatait: a codifikált törvény rendeltetését az egyéni szabadság megoltaltnazásában ismerték fel és lehetőleg gondoskodtak arról, hogy a biró keze alatt az egyéni jogok védbástyája az állami hatalom önkényének eszközévé ne alakuljon át. Abban a korban, midőn még a hivatalnoksereg által személyesített állam idegen elemként állt szemben a néppel, az önkényesnek bizonyult birói hatalom korlátozására tökéletes, világos, szabatos, absolut büntetési tételekkel ellátott codexről álmodoztak, melylyel szemben a bíróság, de a tudomány is, még a magyarázattól is el legyen tiltva, nehogy ez uton a törvény szolgáiból annak uraivá emelkedjenek. «Les juges de la nation ne sont que la bouche qui prononce les paroles de la loi, des étres inanimés qui n'en pouvent modérer ni la force ni la rigeur» — ezt tanítja Montesquieu, és Beccaria szerint az a visszásság, mely egv büntetőtörvény betűjének szigorú követéséből eredhetne, nem is hasonlítható ahhoz, mely annak magyarázatából származhatnék. A törvény és biró közötti viszony e kicsinyes felfogásával szemben, mely a felvilágosodás korszakát jellemzi és a franczia forradalom törvényhozásában visszatükröződik, a socialpolitikai eszmék uralma alá került modern kor az ellenkező véglet szélsőségeitől nem mindig tudja magát távol tartani. A törvény tökéletességébe vetett hitet felváltotta a törvényhozó bölcsesége iránti bizalmatlanság; a birónak biztosított függetlenség különösen minősítettnek tünteti fel őt a törvény hiányainak pótlására és hézagainak kiegészítésére. Időközben a sociologiai irány érvényesítése gyökeresen megváltoztatta a törvényhozás rendeltetéséről és czélpontjairól fennállott felfogást. Mig az individualismus korszakában a törvényhozás az egyéni és a társadalmi érdek helyes összeegyeztetésén fáradozott, addig a modern sociologia a törvényhozást eszközként akarja felhasználni társadalmi bajok orvoslására és az egyén mesterséges átalakítására, nevelésére, illetőleg kiküszöbölésére. Mig továbbá előbb a társadalom mint egész állott szemben az egyénnel,