Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§) 14. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. képzetének tehát: aj a saját tevékenységének ; b) a másik tevékenységé­nek képzetén és c) annak képzetén kívül, hogy a másiknak tevékenysé­gét az ő tevékenysége idézi elő; d) a bűncselekmény összes tényálladéki elemeire, tehát alanyi elemeire is s így jelesül a tényálladékhoz esetleg szükséges speciális dolusra is ki kell terjednie, de ő nála a bűncselek­mény tényálladékához szükséges alanyi elemek, s jelesül a dolus speciá­lisnak fennforgása nem szükséges. A vezérlő motívum közömbös. }. Felbujtás eszközei. — A régibb elmélet a felbujtásnak több önálló fajait különböztette meg. A régi iskola tanát legtökéletesebben Carrara fejtette ki, a ki a felbujtásnak öt faját különbözteti meg, u. m.: a meg­bízás (mandátum), a kényszerítés, a parancs, a tanács és a szövetség. A modern elmélet álláspontja az, hogy a felbujtás lényege, a reábirás, a felbujtásnak bármely alakja mellett azonos, s hogy a felbujtás formái oly végtelenül változatosak, a mily végtelenül változatosak a szellemi élet nyil­vánulásai s bizonyos meghatározott kategóriákra nem szoríthatók. Az ujabb törvényhozások erre az álláspontra helyezkedtek; hazai törvényünk annyira, hogy a felbujtási eszközöknek még példálózó felemlitését is mellőzte. Böl­csészetileg szólva, a régi iskola a részletezés — specifícatio —, a modern elmélet az azonnemüség, —• homogenitás — elvét követi. Mint felbujtási eszközök különös említést érdemelnek: aj a fenyegetés — vis compulsiva •—, a mennyiben nem olyan mérvű, hogy a tettes beszámítását kizárja; b) a vis compulsivaként ható csekélyebb fokú fizikai erőszak; cj a parancs, vagy a német btkv terminológiája szerint a tekintélynek és hatalomnak visszaélésszerű felhasználása; d) adott vagy igért ajándék vagy jutalom; ej a bűncselekmény motívumaira vonatkozó megtévesztés; fj a tanács; gj a rábeszélés, csábitás, kitanitás, oktatás, útbaigazítás, az eszközök meg­jelölése; hj a kérelem. 4. Közvetett — successiv — felbujtás akkor forog fenn, midőn a felbujtó nem közvetetlenül maga, hanem másnak közvetítésével bírja reá a tettest a bűncselekmény elkövetésére. Felbujtásra való fejbujtás. A köz­vetett felbujtó a közvetetlen felbujtóval egyenlően felelős. Ezt elismerte a Curia 1880. 10895. sz>* kijelentvén, hogy a ((felbujtónak felbujtója és a tettes felbujtója között büntetőjogilag nincs különbség" s a felbujtónak felbujtóját is felbujtónak minősítette. 5. Agent provocateur. — Ez alatt azt az esetet értjük, midőn a fel­bujtó a tettest a bűncselekmény elkövetésére birja reá, a tettes előtt fel nem fedezett valódi szándeka azonban arra irányul, hogy a tettes csak kísérletet kövessen el s a bűncselekmény teljes véghezvitele idejekorán megakadályoztassék. Az agent provocateur felbujtói minősége iránt elté­rők a nézetek. Felbujtásról a helyesen értelmezett felbujtói szándék hiánya miatt szó nem lehet. A felbujtó szándéka nem szorítkozik arra, hogy a * BJT. 2. k. 98. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom