Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 6. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv revísiójához

AZ OSZTRÁK POLG. TÖRVÉNYKÖNYV REVISIÓJAHOZ. J K) jogelvek szerint eldönteni. Bármit is értsünk már most a természeti jogelvek alatt, annyi bizonyos, hogy e törvényes intézkedés elismeri, hogy a biró az adott esetben alkalmazandó jogot máshonnan is veheti, mint az irott törvényből. A törvény e hézagossága egy előnynyel mindenesetre jár. Lehetségessé teszi, hogy a codex hézagai az illető kor jogi meggyőződésének megfelelően pótoltassanak : ezzel megóvja a jogot a megkövesedéstől, megtartja élő folyamatában és simulékonynyá teszi az élet változó szükségleteihez, a mi egyértelmű fejlődésképességének biztosításával. Mégis kell, hogy ennek a rugalmasságnak bizonyos határt szabjunk. Mert hiszen, ha ezt az elvet következetesen akarnánk keresztülvinni, oda juthatnánk, hogy általában lemondunk a magánjog codifikálásáról, a minek pedig épen legnagyobb előnyéül szokták annak állandóságát, a «certum jus»-t felemliteni. Ez a jogbiztonság, igaz, csak igen tökéletlenül és legjobb esetben is csak megközelitőleg érhető el: mindazonáltal elérjük vele a viszonylag lehető legjobb jogállapotot. És épen abban rejlik a törvényhozás művészete: a nagy általánosságban való mozgás és a túlságos részletezés, a teljesen elvont és casuistikus alkotás között a középutat eltalálni : ez az a bizonyos minden oldalon oly sokat emlegetett aristotelesi középút, melyet követni itt ép ugy, mint bárhol, nem épen könnyű. Törvénykönyvünknek bizonyára leggyengébb oldala annak technikai berendezése, az, a mi benne kiválólag jogászi. Altalános már a nézet, hogy a rendszere elhibázott. A törvénykönyv számos meghatározásaira illik Javolenusnak ismert mondása: iparúm est enim, ut non subverti possit». Hiszen a mi egész jogi abc-nk is megváltozott. Az a jogi nyelv, melyen a törvénykönyv beszél, immár nem egészen a mienk. A mi jogi fogalomvilágunk átalakult: számos jogintézmény törvényes felfogása és kezelése ma már elhibázottnak látszik. így aztán a törvénykönyv több szempontból elavultnak mutatkozik. Ugy vagyunk vele, mintha a római jogot még most is Heineccius