Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - A hadügy közössége

A HADÜGY KÖZÖSSÉGE. l3 zési törvény bármilyen megváltoztatása csakis a monarchia mindkét államának hozzájárulásával eszközölhető, hanem ennek a merőben téves közjogi felfogás helyességének bizonyítására utalás történt a kiegyezési törvény oly rendelkezéseire is, a melyek a közösen elintézendő ügyek elintézési módjának meghatározását czélozván, egyáltalában nem lehetnek alkalmasak arra, hogy azokból a vitás közösségre nézve bármilyen következtetés legyen vonható. A kiegyezési törvénynek a hadügyre vonatkozó 11., 12. és 13. szakaszainak rendelkezései nem hagynak fenn kétséget az iránt először, hogy O Felségének a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozóan megállapított jogai, mint a magyar királyt megillető alkotmányos fejedelmi jogok ismertettek el; másodszor, hogy a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését s az ujoncz megajánlásának jogát az addigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartotta fenn, és végül harmadszor, hogy a védelmi rendszer megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetőnek mondatott ki, hozzá tétetvén, hogy ez azonban mindkét államban csak egyenlő elvek alapján lévén czélszerüen eszközölhető, mindkét államban egyenlő elvekből kiinduló javaslatok lesznek mindkét törvényhozás elé terjesztendők és a törvényhozások nézeteiben netalán felmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik. Ezekből a rendelkezésekből pedig ismét kétségtelen az, hogy Magyarországnak az iránti joga, hogy a hadügyre nézve bármilyen irányban önállóan intézkedhessék, a mennyiben a monarchia másik államával megegyezésre nem jutna, semmi tekintetben nem adatott fel. Abból ugyanis, hogy a monarchia két államának törvényhozásai a hadügyre vonatkozólag a kiegyezés létrejöttekor azonos vagy jobban mondva hasonló elvek alapján törvénybe