Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 20} rovására előmozdítja. A novella-tervezet 262. §-a e hibák közül csak a nyilvánosságot határozza meg, de a többit nem javítja ki; ellenben az a szöveg, melyet javaslatba hozok, ezeket a hibákat mind kiküszöböli, és a mellett ugy a testületi, mint egyéni úgynevezett tiszti becsületet megfelelő és arányos oltalom alá helyezi, a támadás lett légyen nyilvános vagy nem nvilvános. A 262. §-nak javasolt szövege tárgytalanná tenné azt a vitát is, hogy a 260. §. esete a 262. §. körébe vonható-e vagy sem, mert a hatóság előtti vád büntethető cselekmény miatt egyeseket érinthet, de testületeket nem. Végre tisztitólag hatna a birói hatáskör iránt fel-felmerülő sokoldalú vitaanyagra. Exceptio veritatis. (26J-265. §§.). A 26S., 264. és 2Ój. §-ok a valódiság bizonyításának igen nehéz kérdését törekszenek megoldani. Itt a belénk nevelt, vagy ha ugy tetszik, velünk született igazmondás kötelessége és joga viadalra kel a másiknak jogkörével, mely az ő egyéni életviszonyainak, erkölcsi és anyagi létfeltételeinek érdekeit őrzi, és az abba való belenyúlást jogosan visszautasíthatja. Kérdés tehát az, hogy e két jog közötti összeütközés megoldásánál, mely mindenképen az egyik jogkör csorbításával jár, miféle tekinteteknek kedvezzünk, és igy melyik félnek a támadónak vagy a támadottnak jogait respectáljuk jobban? Őszintén megvallom, hogy szerintem az angol jogfelfogás közelíti meg leginkább a collisio helyes megoldását az által, hogy az érdekelt két jogkörnek viadalát nem az egymásközti érdekanyagból merített concret igazsággal dönti el, hanem bele viszi a közérdek jogkörének erkölcsileg tisztult anyagát és ezzel táplálván a megütköző két érdekkört, könnyebben jut az általános igazság felismeréséhez. Ezzel szemben a mi BTK.-ünk az exceptió veritatis sza14*