Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

(.2 ///. Magánjog és eljárás. 48. Közhivatalnok kártérítési felelőssége. Közigazgatási határozat anyagi jogereje. Megajándékozott felelőssége az ajándékozó kártérítési kötelezettségeért. Van-e ennél szerepe a megajándékozott vagy mindkét fél rosszhiszeműségének? Felperes D. község birája azt adja elő keresetében, hogy az I. r. alperes, mint D. község volt birája és a III. r. alperes, mint volt körjegyző ellen, D. községnek pénztárában 1894. év folyamán megállapított hiány miatt a bemutatott közigazgatási hatósági határozatoknak értelmében a kártérítési kötelezettség fegyelmi hatóságilag kimondatott és, hogy az okozott kár összege a H. X. alatt elfekvő jogerős határozat szerint 3284 kor. 76 fillért tesz ki. Felperes tehát ezen kártőkében és ez után 1900. évi márczius hó 27-től járó 5% kamatában az I. és III. r. alpereseket egyetemlegesen, a II. r. alperest pedig az Ítéletnek rendelkező részében megjelölt ingatlan jutalékok értéke erejéig elmarasztalni s a perköltség viselésére mind a három alperest egyetemlegesen kötelezni kéri; a II. r. alperes ellen az alapon kéri a marasztalást, hogy férje az I. r. alperes a fentebb már jelzett ingatlan jutalékokat kijátszási szándékkal ruházta át telekkönyvileg reá. I. r. alperes volt községi biró kifogásolja felperes D. községnek kereshetőségi jogát, egyszersmind azt vitatja, hogy a 2. V. alatt csatolt jegyzőkönyvi nyilatkozat szerint a kereseti kár miatt a III. r. alperes volt körjegyzőt terheli a felelősség, a ki a megállapított hiányért a 2. V. alatti jegyzőkönyvben kizárólagosan vállalta el a felelősséget. II. r. alperes a kereseti kérelem ellen azzal érvel, hogy akkor, midőn férje az I. r. alperes, a keresetben körülirt ingatlanokat telekkönyvileg rá irattá, férje ellen vonatkozóan fegyelmi eljárás még meginditva nem volt, s hogy a férje által rá átiratott ingatlanok különben is hpzományi vagyonából erednek, illetve hozományából szereztettek. —- A III. r. alperes d-i volt körjegyző pedig a kereset ellen azon kifogással lép fel, hogy az A. I., B. I. és C. I., valamint a H. X. sz. a beügyelt közigazgatási határozatok nem szolgálhatnak elmarasztalásának alapjául, mert hasonló esetekben a kártérítési összegnek megállapítása nem a közigazgatási hatóságnak, hanem a bíróságnak jogkörébe tartozik, s mert szerinte a netán felmerült hiányért nem őt, hanem az I. és II. r. alpereseket éri első sorban a vagyoni felelősség. A trencséni kir. törvényszék (1901 november 5. 4457/901. P. sz.) alpereseket a kereset értelmében marasztalta a következő indokokból: Hogy a felperes községi biró által képviselt D. község pénztára kereseti joggal bír az I. és III. r. alperesek ellen a keresetbe vett kártőkére nézve, ezt az A. I., B. I. és C. I. alatti három fokon hozott határozatok bizonyitják, mely határozatok szerint a kereseti kár, vagyis pénzhiány a D. községi pénztárban merült fel, de bizonyítja azt a H. X. alatt beterjesztett törvényhatósági bizottsági határozat is, a mely a keresetbe vett D. községi pénztári hiánynak, mint kártérítésnek összegét a