Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Japán joga és törvénykezése. 1. r. [könyvismertetés]

KÜLFÖLDI JOGÉLET. mely magánjogok és kötelességek alanya lehet és a bíróság előtt mint bármely magánegyén felelős. A kormány ellen a rendes bíróságok előtt indítható a kereset; igaz, hogy időnként a bíróságok a kormánynak kedYéző ítélkezés felé hajlottak. A kormányzat igazságügyi részére vonatkozó szervezeti törvény az igazságügyminiszter főkötelességévé teszi a bíróságok és ügyészség fölötti felügyelet gyakorlását. Tudósunk ezt az intézkedést a rendszer leggyengébb pontjának tartja, mert az igazságügyminiszter rendszerint nem jogász, hanem politikus, s tapasztalata szerint a gyakorlati jogélet terén nem bir elég jártassággal és routine-nal, a politikában pedig nem bir elég tekintélylyel és befolyással, ugy, hogy alig képes mélyreható igazságügyi reformokat kellő erélylyel keresztülvinni. Fájlalja az angol-amerikai «Attorney-Generah és «Lord-Chanceüor» jogkörével bíró tisztviselő hiányát. A japán ügyészség vádhatóság, mely a bűnvádi eljárást megindítja és tovább viszi egészen az ítélet végrehajtásáig. Ellenőrzi továbbá a közérdekű — akár magánjogi, akár büntetőjogi — törvények helyes végrehajtását. A japán jog forrása egyedül a törvényhozás. A japán jogtudomány is elhagyta azt az álláspontot, hogy a «fictio»-t és a «méltányossági)-ot akár csak mint a jog továbbfejlesztésének eszközét is, jogforrásnak is minősítse. A bíróságok elvi határozatait gyűjtik, s azok praecedensek erejével birnak. Mindazonáltal e határozatokat csak az irott jog illusztratiójának tekintik, s nem hiteles interpretatio-kép. A bíróságok általában túlságosan ragaszkodnak a kódexek betűjéhez, s megölik a bennük rejlő szellemet; nem tekintik hivatásuknak a jogrendszer kiépítését, továbbfejlesztését. A törvényalkotó technika ezért Japánban magas fejlettséget ért el: exact terminológia, szoros mondatfüzes, szigorú logika jellemzi. Állandó kodifikáló bizottság működik, s a létező kódexekben már nem egy amendement eszközöltetett, melyet majd a tanács, majd a kormány valamely tagja indítványozott. Ily módon a japán kódexek hosszú ideig kielégíthetik az élet napról-napra változó követelményeit a nélkül, hogy gyökeres revízió alá kdiene azokat vonni. A jogirodalom főjelensége a számos jogi folyóirat, melyet a császári egyetem jogi kara, az angol, franczia, német jog oktatására szolgáló főiskolák és különböző jog- és államtudománynyal foglalkozó egyesületek adnak ki. E folyóiratok számos külföldi jogi mű forditását is tartalmazzák. Czikkeikben kevés az eredeti gondolat. Tartalmuk nagyrészt speculativ értekezésekből áll; kevés figyelem fordittatik az elvek gyakorlati alkalmazására és az országban uralkodó tényleges állapotokra. Külföldön termett elméletek le- és kifordítva látnak napvilágot. A jogi oktatás is túlságosan elméleti, a praktikus jogélet szükségleteihez mérve. A jogi tanintézetek a kódexek kommentálása mellett alkalmat nyújtanak az angol, franczia és német jog megismerésére. Bírák és ügyvédek külön jogi oktatásban részesülnek. Gvakorlati előkészítő szolgálat egyik pályán sem kívántatik meg.