Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Japán joga és törvénykezése. 1. r. [könyvismertetés]

574 KÜLFÖLDI JOGÉLET. gyűjtemény, s csekély kivételektől eltekintve, nem támaszkodhatik ősi szokásokra és emberemlékezetet meghaladó Íratlan jogra. A jogfolytonosság e megszakításának oka a külföldi műveltség befogadása volt, és az ebből fakadó az a szükséglet, hogy Japánnak is legyen oly jogrendszere, mely a népek közt elfoglalt új állásának és jelesül kereskedelmi téren kivívott pozicziójának megfeleljen. Ez az új korszak Japánban minden átmenet nélkül következett be. Azt megelőzőleg, Japán középkorában, a hatóságok döntéseinél irányadóul csupán szokás, gyakorlat és közfelfogás szolgálhattak. A biró inkább a békítő szerepét játszotta a peres felek között, mint az igazság szeméiyesitőjét. Mindazonáltal már a hűbéri korban is volt valami büntetőtörvény-féle. E korban Japán közéletét is családi villongások és kölcsönös erőszakoskodások tették viharossá. A népesség főkép földmiveléssel foglalkozott, s jogvitája szántóföldek birtoka, erdők, folyók használata és tulajdona, legeltetési, fajzási és halászati jogok körül forgott, mely kérdéseket évszázados gyakorlat szabályozta és békebiró döntötte el. A kötelmi jognak alig volt tere a mezőgazdasági népesség között; falvakban a jogviszályokat a lakosság rendszerint maga rendezte a hatóságok megkerülésével; városokban gyakran hivták segítségül a törvényt; de a jogszabály oly merev volt és a népesség oly törvénytisztelő, hogy a peres eljárás rendszerint nem jelentett többet, mint a tényállás megállapítását valamelyik fél javára, s eredménye inkább verdict, mint ítélet jellegével bírt. Az egész régi jog irányzata inkább az volt, távoltartani a lakosságot a hatósági segély igénybevételétől, s az ügynek magánúton való békés rendezésére ösztönözni. Ily körülmények között Ítélethozatalra ritkán került sor, s ha rákerült is, ez ítéletek nem alapultak általános jogelveken, s nem jelentkeztek ez általános elvek concrét alkalmazásaiként. Ha valaki reménytelenségig eladósodott, családja és rokonai igyekeztek ügyeit rendezni vagyonának eladása utján. Ha kielégítő egyezséget létrehozni nem sikerült, az egész vagyont hatósági ellenőrzés mellett kezelésbe adták. Ha a helyhatóság határozata igazságtalannak látszott vagy hatósági visszaélés történt, a peres fél magasabb bírósághoz folyamodhatott; de e jogával ritkán élt. Pereket végtelen felebbezésekkel végtelenig húzni lehetetlen volt. Mindazonáltal ama napok kereskedelmi élete, bár a birodalom határait tul nem lépte, élénk és virágzó volt. Élénk forgalom állt fenn tartomány és tartomány, város és város között, s a mint a forgalom századokon át tartott, abból bizonyos kereskedői szokás és gyakorlat, az ügyletek lebonyolításának stereotyp formái, jegeczesedtek ki. A középkori Japánnak megvolt a maga hitelszervezete; a yeddo i kereskedő ottani bankárja utján fizetéseket teljesített és kapott Nagoya, Osaka, Nagasaki vagy más sából veszszük az alábbiakat, melyek érdekes képét nyújtják Japán jelen jogállapotának. A jelzett felolvasás az * American Law Rcpieu>» f. évi folyamában is megjelent.