Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A tulajdonjog alaptanai [könyvismertetés]

IRODALOM. A tulajdonjog alaptanai. Irta: dr. Ágoslon Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár (Budapest, 1903. Politzer. VIII. 407 o. Ara: 8 kor.). Tudományos monographia megbirálásánál első sorban az a kérdés szokott fölmerülni, hogy a szerző tárgyának földolgozása rendén minő eredményekre jutott és ehhez képest mennyire sikerült a kérdést előbbre vinnie f Jelen munkánál azonban a kérdést ily formulázás mellett csak egyes részletekre nézve lehet fölvetni. Ágoston müve ugyanis kettős természettel bir: 1. tankönyv-)e\legü, midőn egyes részeiben a tételes jog vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésére szorítkozik, mig 2. más helyeken ismét értekezés, mely az illető kérdést dogmatikus elvi fejtegetések tárgyává teszi, tehát elméleti, tudományos vizsgálódásokat tartalmaz. Ezt a körülményt csupán annak indokolására kívántam fölemliteni, hogy a bírálat támpontjául szolgáló fent felállított kérdés épen csak a 2. kategóriába tartozó helyekre nézve lehet a kritika szempontjából irányadó. Nem lévén pedig tere annak, hogy az egész könyv beható taglalás alá vonassék, természetes, hogy ezúttal főleg ebeknek méltatásával kell foglalkoznunk. A mü egyébiránt három «könyv»-re oszlik. Az első a magyar tulajdonjog történetét írja le (17—92. o.), élén egy rövid filozófiai elmélkedéssel (10—ió. o.), a második könyv a munka sajátképeni tárgyának, t. i. a tulajdonjog «alaptani» kifejtésének van szánva (95—294. o.', végül a harmadik a tulajdonjog egyes fajaival foglalkozik 1297—400- °- • Az első könyv, összegyűjtött nagy anyagával önmagában is szép jogtörténelmi tanulmány. Különösen ki kell emelnünk a «második korszaki) (ősiség kora) tulajdonjogának alapos földolgozását. Szerző itt sok helyen egészen uj okmánytári forrásokkal gazdagítja a hazai jogtörténelem anyagát ésazokczéltudatos értékesítésével igen nagy jelentőségű adalékokat szolgáltat. Kevésbbé hálás — természetesen -— a vezérek korabeli *tulajdoninak reconstructiója, minek «sikeres» megfejtésénél bizonyára tobb szerepe van a fantáziának, mint az alapos tudásnak, a mi e kevés positivumot nyújtó feladat természetéből önkényt következik. De kevesebb súlyt fektetett a szerző az intézmény legújabb kialakulásának földolgozására is, a mi pedig a magyar tulajdonjog történetében is nagyfontosságú. Az 1848 : XV. t.-cz. méltatásánál különben ellenmondásba keveredik, a mennyiben e törvény szellemét két különböző helyen különbözőképen fogja fel. Tárgyalván ugyanis annak örökjogi jelentőségét, mig egy izben azt állítja, hogy «ez utóbbi törvényezikk (1848 : XV.) csak a tulajdoni rendelkezés, de nem egyúttal örökjog szempontjából szünteti meg az ősiséget» (óo. o. 2. bek.), addig más helyen (72. o. 1. bek.) ép ellenkező álláspontra helyezkedik, mely ellentét annak jele, hogy szerző e jogtörténelmi szempontból oly nagyjelentőségű kérdésben határozott állást nem foglal.