Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Az országgyülés feloszlatásáról ex-lex-ben [könyvismertetés]

$68 IRODALOM. Ezzel szemben illetékes ember, Deák Ferencz szájából megtudjuk, mi volt a törvényhozó álláspontja s mi a 67 : X. t-cz. intentiója ? Lónyay naplójában április 21-én azt irja, hogy Deák négy antecoronatiális törvény meghozatalát tartja szükségesnek, a melyek egyikében ki kellene mondani «hogy a királynak jogában áll az országgyűlést feloszlatni, de oly időben, hogy a költségvetést még az uj összehívandó országgyűlés elé lehessen terjeszteni*. Ez az elv van lefektetve a 1867 : X. t.-cz-ben. A feloszlatási jogot megadja a törvény, megadja nagyobb mértékben, mint a 48-as törvényhozás, ámde nem adja meg feltétlenül. A Deák kívánta megszorítás megtalálható a törvényben is. A királyi jog a költségvetési év hosszú ideje alatt nincs feltételhez kötve. Ámde egy bizonyos időponttól kezdve a feltétlen jog feltételessé válik. Ez időpontot körülírással határozza meg; ez akkor áll be, a mikor a feloszlatott ház nem ülhetne oly időben össze, hogy a számadások és költségvetés felett még az évben határozzon. Ettől a parlament összehívásáról intézkedő törvények alapján naptárilag megállapítható* időponttól kezdve a feloszthatási jog feltételes, még pedig a feltétel azonos azzal, melyet a 48-as törvényhozás az egész év folyamán megkíván, hogy t. i. a számadásokról és költségvetésről határozatot hoztak legyen. Az 1867: X. t.-cz. szerintem olyképen értelmezendő, hogy a felosztási jog az esztendő túlnyomó részében feltétlen és csak egy bizonyos időponttól kezdve függ a költségvetés megállapított voltától, tehát igy feltételtől. Tetétleni ezzel szemben absurdumnak tartja, hogy a királyi felségjog bizonyos nap után szűkebb korlátok közé legyen szorítva, mint azt megelőzőleg. Részemről ebben nem látok absurdumot, sőt szerintem egyenes folyománya a törvény legis rátiójának. Tetétleni sorompóba szólítja saját felfogása mellett a törvényhozó intentióját is és ezt a nyári üléstől való irtózásban találja. Ámde azt hiszem, ezzel szemben nem lesz nehéz a törvény valódi czélját megtalálni. Nem lesz nehéz, mert a törvényhozó az indokolást oly fontosnak tartotta, hogy codificatori elvek ellenére belevette a törvény szövegébe. Az indokolás a törvény bevezetéséül szolgál és ekkép hangzik : «Minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni s behajtani nem lehet» — ezt követi a dispositió. A törvény czéljára mindig világosságot vető indokolás ezzel kétszeres jelentőségre tett szert. A képviselőház határozata nélkül nem lehet adót beszedni. Alkotmányunk ezt az alaptételét iktatták újból törvénybe és a királynak a képviselőház feloszlatási jogát csak oly mértékben kivánták tágiközött s egyben azt is tanúsítja, az 5. §. bilincseitől a király nem akar szabadulni, mindig csak a 6. §-t kifogásolja. * A nap a mindenkori választási törvényektől függ s azért nincs a törvényben naptárilag megállapítva.