Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Az uzsorajavaslatról

AZ UZSORAJAVASLATRÓL. elképzelhetjük, mennyire megbénítaná az ilyen törvény különben is sorvadó gazdasági életünket. A javaslat védői pedig hiába hivatkoznak a judicatura mérséklő befolyására, mert az osztályok duló harczai közepette ki merné becsületét és vagyonát egyesek tendencziák által befolyásolt véleményére bizni ? A biró Ítéljen jog és törvény szerint, de ne diktáljon árakat és ne legyen censor abban a kérdésben, hogy valaki szolgáltatása fejében milyen mértékű ellenszolgáltatást köthet ki magának. Mindezek nem jogi problémák és tényleg itt a biró csakis a szakértők szócsöve lehetne. A szakértők véleményére alapitott biráskodás pedig egyenlő a rémuralommal. Az irigy, tehetség nélküli vagy nem boldoguló versenytárs fog verdiktet mondani a kínpadra hurczolt áldozat fölött. A kis üzletember, a kis divatárus, a vásári forgalomnak szánt czikkek előállitói az izlés egyenértékét bizony nem igen lesznek hajlandók megítélni és mily könnyen fog előállani «az aránytalan mérték.« A javaslat a vállalkozókat, a kereskedőket és a szellemi munkásokat nyilvános számadásra kötelezett uzsorásoknak tekinti. Ennek az iránynak igazi indokait hiába keressük a javaslatban. Lehet, hogy a szatócsok drágábban mérik áruikat, ha hitelezni kénytelenek, de elég volna ez arra, hogy társadalmunk legmunkásabb rétegét rendőri felügyelet alá helyezzük? És bizony furcsa volna, ha a törvényhozó első sorban a krajczáros «előnyöket» üldözné, de a milliós visszaéléseket nem akarná észrevenni. A kereslet és kinálat törvényeit kijátszó kartellekre és az élelmiszereket megdrágitó egyesülésekre és összebeszélésekre senkisem gondol, pedig ezek a milliós «előnyök» végelemzésben a nagy és szegény tömegekre hárulnak. Ott kell felállítani a kutatási jelt, ha az igazságot Keresni és megtalálni is akarjuk.