Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYBEN. 54 I Ez a hivatkozott két törvényszakasz még mást is bizonyit, azt, hogy az «egységes vezénylet* fogalmához nem tartozik az «egy nyelvü» vezénylet s hogy lehet a vezénylet egységes (a mint hogy teljesen egységes az egész fegyveres erőben), ha nem is «egynyelvű*. A törvényhozás tehát nemcsak hogy föl nem adta a nyelvre vonatkozó jogát, de fenntartotta, gyakorolta, törvénybe igtatta. A felség pedig soha ilyen jogot nem gyakorolt, sőt a törvények szentesítése által a törvényhozás e jogának gyakorlatához ho^áj árult. Végre fenntartotta e jogát a törvényhozás a kiegyezési törvény 12. és 13. §-ában is, melyek határozottan kimondják, hogy a védelmi rendszer megállapításához szükséges összes kérdések a magyar törvényhozás hozzájárulásával állapithatók meg. S ha itt a nyelv megállapítása külön kiemelve nincs is, ez mint lényeges (és nem belszervezeti, hanem véderő s^erve^eti kérdésj csak a törvényhozás által szabályozható. III. Az osztrák politikai körök (kormányok és törvényhozás tagjai) valahányszor nálunk a hadsereg nyelvéről esett a szó akár a parlamentben, akár a sajtóban: mindig rideg elutasító állást foglaltak el velünk szemben s a kérdést a kiegyezés megbolygatásának, megtámadásának jelentették ki. Pedig ez óriási tévedés. A pragmatica sanctióból, az 1723 : I. és II. t.-cz. szerint, csak az együttes és kölcsönös védelem folyik, ebből még nem folyik a haderő bármely részének «közössége*). Az 1867: XII. sem szabályozta az együttes (közös) és kölcsönös védelem eszközeit, csak az i868:XL. alkotta meg a közös hadsereget, a nélkül, hogy annak nyelve, zászlaja, jelvényei ügyét szabályozta volna. Ezek a kérdések ott függőben maradtak. Jogállam. II. évi. 9. f. 57