Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYBEN. 539 leg kétség alig merülhetvén fel, kérdés, hogy mi következik ebből 2 Az következik, hogy ha a törvényhozás a II. §-ban az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet tekintetében az intézkedés jogát O felségére ruházván, ezzel az egész fegyveres erőre nézve a nyelv meghatározásának jogáról lemondott volna s annak meghatározását O felségére ruházta volna: akkor O felségének a véderő újjászervezése, illetőleg a védtörvény életbelépte alkalmával már 1868-ban legfelsőbb királyi rendel'eltel kellett volna meghatározni a vezénylet és szolgálat nyelvét, a fegyveres erő valamennyi tagozatában azaz: ugy a közös hadseregnél és haditengerészetnél, mint a honvédségnél és népfölkelésnél, külön-külön, vagy együtt, egy rendetleben. E rendeletnek a közös hadügy-, illetőleg az illető honvédelmi miniszter ellenjegyzésével ellátva, közzé kellett volna tétetni a hivatalos lapban. Azonban ilyen királyi rendelet tudtommal soha meg nem jelent, soha ki sem adatott. Pedig ha a i i. §. O felségének azt a jogát mint felségogot biztosította : akkor e rendeletnek okvetlen ki kellett volna adatnia. E körülményből, hogy ilyen királyi rendelet meg nem jelent, azt kell következtetnünk, hogy a i i. §. értelmét 1868ban senki sem magyarázta ugy, hogy e §-ban biztositott fölségjogok, a hadsereg nyelvének meghatározását is magukban foglalják. E következtetés erejét azzal szokták megerőtleniteni, hogy az 1868: XL. t.-cz.-ben a törvényhozás sem állapította meg a közös hadsereg nyelvét, míg az 1868: XLI. t.-cz.-ben a honvédségét megállapította. Hogy miért nem szabályozta az 1868: XL. t.-cz. a hadsereg nyelvét, azt később fogjuk megokolni; de a törvény e hallgatása, ez a látszólagos mulasztás korántsem igazolja azt, miszerint a törvényhozás e jogáról lemondott, még kevésbbé, hogy azt a királyra ruházta volna.