Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

^4 III. Magánjog és eljárás. Indokok: A kir. Curia 59. számú döntvényéhez a gyakorlatban ismételten téves értelmezés fűződött, mely annak czélzatával a helyes jogszolgáltatás szempontjából határozott ellentétben áll. Nehogy ezen döntvény téves értelmezése folytán elharapózott visszaélések és szabálytalanságok, melyeknek orvoslása számos esetben alig leküzdhető akadályokba ütközik, tovább terjedjenek, a kir. Curia, felmerült ellentétes határozatok alapján is, szükségesnek látta az idézett szánni döntvény ujabb vizsgálat alá vételét, és tartalmának a fentirt szövegben szabatosabb megállapítását. Ez az uj szöveg nem áll ellentétben az 59. számú döntvény indokolásában kifejezett törvényes állásponttal; nem különösen az 1881 : LX. t.-cz. 136. §-ának ide vonatkozó rendelkezésével; mert az a kérdés, forog-e fenn oly nyilvánkönyvi akadály, mely a további bejegyzések útjában áll, a korábbi bejegyzések össztartalmából bírálandó meg. Ép oly kevéssé érinti az 59. számú döntvény indokolásának azt az elvi kijelentését, mely szerint annak megbirálása, vájjon a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak az anyagi jog szempontjából van-e, és mily joghatálya a végrehajtási jogot nyert hitelező igényének érvényesítésére, nem tartozik a telekkönyvi hatóság illetékességi körébe, mert a telekkönyvi hatóság ezen uj szöveg szerint sem hivatott az elidegenítési és terhelési tilalom jogi természetét és érvényességét megbírálni, hanem csak azt vizsgálja, gátolja-e a további bejegyzést, harmadik személynek a tilalommal egyidejűleg bejegyzett joga, mi kétségtelenül a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik; kitűnik ez nemcsak a telekkönyvi rendelet 62. §-a végső bekezdésének ama rendelkezéséből, mely szerint «a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melyek folytán a bejegyzés megengedtetett)), hanem a 69. §-nak abból a tartalmából is, melynél fogva oly okiratokra, melyekben a követeléseknek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekeblezés vagy előjegyzés nem történhetik, mely rendelkezések világosan bizonyítják, hogy a telekkönyvi hatóság a nyilvánkönyvi bejegyzések foganatosításánál nem zárkózhatik el feltétlenül a jogügvletek minőségének vizsgálata elől. A mi magát az uj szövegben foglalt rendelkezés érdemét illeti, kétségtelen, hogy a tulajdonnak a tételes jog által megengedett korlátozásai közé a törvényen és birói Ítéleten alapuló elidegenítési és terhelési tilalmakon kivül az ilynemű jogügyleti, vagyis szerződési és végrendeleti tilalmak is tartoznak, mely utóbbiak örökösödési eljárásunk szerint a hagyatéki bírósági átacló végzésben foglaltatnak. Ily tilalom nemcsak kifejezetten köthető ki, hanem bizonyos jogügyleteknek már természetes folyománya (hitbizományi helyettesítések, a bontó feltétel vagy időhatár által korlátolt átruházások), mely esetekben az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése, mint a rendelkezés jogi természetében rejlő, teljesen felesleges is, minthogy az elidegenítést nem annyira a tilalom, mint inkább harmadik személynek a lekötött dologra vonatkozó igénye gátolja.