Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

46 //. Büntetőjog és eljárás. meghatározott csalás bűntettének vádja alól a ravasz fondorlat hiánya miatt a Bp. 326. §. 2. pontja alapján fölmentette. A szegedi kir. Ítélőtábla ezt az Ítéletet helybenhagyta. A kir. Curia azonban az Ítéletet a Bp. 385. §. 1. a) pontjában körülírt anyagi semmiségi ok alapján megsemmisítette, s a vádlottakat mint a Btk. 70 §-a szerinti társtetteseket bűnösöknek mondotta ki a Btk. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében, s őket a 383. 388. §§. alapján és a 91. §. alkalmazásával személyenként hat hónapi börtönre, és 40 korona pénz- mint mellékbüntetésre itélte, továbbá mellékbüntetésül a politikai jogok gyakorlatának öt évi tartamra felfüggesztését s hivatalvesztést állapított meg. (C.) A kir. táblai ténymegállapításokból kétségtelen egyrészről az, hogy a vádlottaknak, Schlesinger Saroltát valótlan tények valókként történt színlelésével és egyidejűleg a megvételre kinált rud arany mivoltára vonatkozó valótlan állításokkal ténybeli tévedésbe ejteniök sikerült; nevezetesen tévedésbe ejtették arra nézve, hogy ők a Btk. 365. vagy 366. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségének valamelyikét követik el, a rud vevője pedig ama vétségek valamelyikével kapcsolatos orgazdaság vétsége utján szerzi meg a 2400 koronáért megvett rudat; másrészről kétségtelen az, hogy vádlottak a jogtalan vagyoni haszonszerzés czéljából keresztülvitt tévedésbe ejtés által Schlesinger Saroltának száz koronát sokszorosan felülhaladó vagyoni kárt okoztak. Minthogy a Btk. 379. §-ában meghatározott csalás egyik elkövető cselekedete a törvény szerint a ravasz fondorlattal tévedésbe ejtés; ez pedig abból áll, hogy a csaló valakiben az ennek tulajdonságaiból, állapotából, viszonyaiból vagy egyéb körülményeiből felhasznált alapon valótlan tényeknek valókként feltüntetése által saját akaratának megfelelő tévtudatot ébreszt és pedig azért, hogy az a tudat a tévedésbe ejtettben elhatározó legyen az önmagát vagyonilag megkárosító, a csaló czéljaival azonban egyező cselekedetnek vagy mulasztásnak mint saját akaratából keletkezettnek véghezvitelére ; minthogy ahány a csalás szenvedő alanya, azok személyi tulajdonsága, hajlama, fogyatkozása, állapota, viszonyai vagv egyéb körülményei : mindannyiféle lehet az annak tévedésbe ejtésére alkalmasnak veendő ravasz fondorlat, általában csak annyi lévén mondható, hogy az ember saját erkölcsi vagy társadalmi vagy vagyoni előnyeinek vagy érdekének rovására önmagát vagyonilag megkárosító cselekedetet vagy mulasztást önszántából nem szokott elkövetni, ha tehát az itt fenforgó esetben Schlesinger Sarolta 2400