Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IV. Kereskedelmi-, váltó- és csődjog. peres a szerződés alapján követelt biztosítási dij iránti keresetével elutasitandó. (781/902 október 1.) Eddigi ama következetes joggyakorlatunkkal szemben, a mely szerint az ajánlat kitöltése körül az ügynök, a biztosított megbízottjaként tekintetett, e határozat nagyjelentőségű reformot jelent. 30 A váltókibocsátónak, mint váltóbirtokosnak keresete az elfogadó ellen, ha a váltó a rendelvényes birtokába nem jutott. (Váltótörvény 7., 23., 36., 39. §§.) A keresethez csatolt váltó az s—i takarékpénztár rendeletére volt kiállítva és a takarékpénztári főkönyvelő vallomása szerint ez intézet birtokába sohasem jutott. Felperesként a kibocsájtó lépett fel az elfogadó ellen, a ki a felperességi jogosultság ellen tett kifogást. A balassagyarmati kir. tvs%ék szerint: nem volt figyelembe vehető a felperes váltóbirtokos jogosultsága elleni kifogás. Igaz ugyan, hogy a váltó a s—i takarékpéztári rendeletére van kiállítva és igy a mennyiben valaha e takarékpénztár birtokába került volna, a V. T. 3. §. 5. pontjából és a 36. §-ból kifolyólag csupán ezen takarékpénztár által megnevezett forgatmányos lett volna a V. T. 9. §. szerint fizetés követelésére legitimálva, azonban a váltó sohasem volt az s—i takarék birtokában, igy tehát a váltótörvény 23. §. 2-ik bek. értelmében a váltó birtokosaként a felperes, mint kibocsájtó, annál inkább elfogadandó, mert a váltót ő birtokolta és csatolta keresetéhez. Nem igazolta alperes azon állítását sem, hogy felperes a váltó birtokához rosszhiszeműen jutott, illetve ezen állításának támogatására még gvanuokot sem hozott fel. Ezek szerint a törvényszék felperes váltóbirtokosi minőségét megállapította (171/901. p. sz.). A budapesti kir. ite'lotábla a somm. végzés hatályának megszüntetése mellett felperest keresetével felperességi jog hiánya miatt elutasítja. A V. T. 7. §-a a kibocsájtónak, 23. §. 1. bek. az elfogadónak váltójogi felelősségét elvileg állapítja meg annak meghatározása nélkül, hogy a kötelezettség kinek irányában áll fenn. Megelöhk az adóst, de nem jelölik meg a hitelezőt. Azt a kérdést, hogy a váltókövetelés kit illet, a törvény egyéb rendelkezései szabályozzák. Ezek szerint a váltó birtoka mindig szükséges (39. §.), de másrészt a váltónak puszta birtoka sohasem elegendő a váhókövetelés érvényesítéséhez. Legitimálva van nem forgatott váltónál a rendelvényes, forgatott váltónál a hátiratok összefüggő és hozzá lenyúló lánczolatá-