Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - A tévedés szabályozása a polgári törvénykönyv tervezetében

A TÉVEDÉS SZABÁLYOZÁSA. 223 oly joggal hivatkozhatik a jóhiszeműségre, a mikor a tévedés következményei alól szabadulni akar. Ha pedig nem az egyik és másik fél egyoldalú szempontjából, hanem a forgalom jóhi szemüségének általánosabb szempontjából tekintjük a kérdést, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy a forgalom jóhiszeműsége nem abban áll, hogy az, a ki más tévedése folytán jogot szerzett, a joghoz ragaszkodjék, hanem épen ellenkezőleg abban, hogy senki se húzhasson hasznot más tévedéséből és pedig akkor sem, ha a tévedés előidézésében ártatlan. A tévedés kérdésében a forgalom jóhiszeműségének és a forgalom biztonságának követelményei egymással nem egyezők, hanem bizonyos fokig ellentétesek. Épen ez az ellentét az, a mi a kérdés szabályozását nehézzé teszi. De ha ily összeütközés forog fenn, a mi pedig nem csupán a tévedés szabályozásának kérdésében fordul elő, akkor a magánjog legelső szabályának azt kell tartanunk, hogy a forgalomban, a mennyire csak lehetséges, a jóhiszeműség tétessék kötelező szabálylyá. A tervezet bizottsági tárgyalásánál felhozták, hogy a forgalomban rendszerint meg szokás engedni a tévedésnek azonnali rectifikálását, de — tette hozzá a felszólaló — ez inkább üzleti coulance dolga, a mit nem lehet jogszabályként kimondani.* Az az üzleti szokás, a mi itt constatálva van, azt mutatja, hogy a jóhiszeműség olyannyira megköveteli a tévedés helyrehozásának lehetőségét, hogy a tisztességes üzleti fogalom még positiv jogszabály nélkül is követi ezt az elvet. Azt az álláspontot pedig, hogy a jóhiszeműségnek ezt a szabályát nem lehet jogszabályként kimondani, eléggé megczáfolja az uj német polgári törvény, melynek volt elég bátorsága a jóhiszeműségnek ezt a szabályát törvényes szabálylyá tenni. II. A fentiek szerint a tervezet kiinduló pontját helytelennek tartom annyiban, hogy a tévedésből kötött ügylet megtámadhatóságát a másik fél érdekében túlságosan szűkre szoritja. * Bizottsági jegyzőkönyvek, IV. kötet 221. lap. Schwarz Gusztáv felszólalása.