Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - A tévedés szabályozása a polgári törvénykönyv tervezetében

Dí REICHARD ZS. A TÉVEDÉS SZABÁLYOZÁSA. 22 1 abban, hogy a szerény kezdőket, bármily ismeretlenül hozta is őket a véletlen vele érintkezésbe, mindjárt első jogirodalmi kísérleteiknél, ha azokban valami reményre jogositót látott, tanácsával, jóakaratával hathatósan buzdítsa és támogassa. Hálás kegyelettel és a letűnt nagy idők után érzett sóvárgó vágygyal veszünk bucsut a szelíd, kedves aggastyánnak, az ébredő és haladó Magyarország egyik legutolsó érdemes munkásának tiszteletre méltó alakjától! A TÉVEDÉS SZABÁLYOZÁSA A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉBEN. Irta: Dr. REICHARD ZSIGMOND. I. Helyesen emeli ki a tervezet indokolása, hogy a tévedés szabályozása a jog legvitásabb kérdései közé tartozik. Hogy ebben a fontos kérdésben még nem fejlődött ki sem az elméletben oly nézet, sem a gyakorlatban oly szabályozás, a melyet a communis opimo helyesnek fogadott el, az magában véve is elég a kérdés nehézségének bizonyítására. A szabályozás nehézsége abban áll, hogy miként lehet két egymással ellentétes érdeket, t. i. a tévedőnek és a másik szerződő félnek érdekét egymással legczélszerübben összeegyeztetni és esetleg melyiket kell a másiknak feláldozni. A tervezet álláspontja az, hogy a két érdek között a tévedőé érdemel kisebb védelmet és ebből íolyólag a tervezet a megtámadhatóságot szűkebb körre szorítja, mint a törvényhozások nagy többsége. Mig az uj német polg. törvény főszabálya az, hogy a tévedő megtámadhatja az ügyletet, ha fel kell tenni, hogy az ügyletet a tényállás ismerete és az ügy józan méltatása mellett nem kötötte volna meg, — a mi voltakép annyit jelent, hogy a lényeges tévedés elég ok az ügylet megtámadására, — addig a mi tervezetünk főszabálya az, hogy a tévedés csak akkor elég ok az ügylet megtámadására, ha azt a másik fél okozta,