Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Tóth Lőrincz, 1814-1903

2l8 Dl BALOGH JENŐ Magyar nyelvű jogirodalmunk alig volt. Jogéletünk, igazságügyi szervezetünk, művelődési viszonyaink micsoda óriási változáson mentek át a^óta! És mekkora haladást tett a magyar jogtudomány és a magyar jogirodalom is! Ebben a nagy átalakulásban mind a törvénykezés és törvényhozás termeiben, mind a jogirodalom terén, a korszakot alkotó nagyokkal együtt sok tekintetben közreműködött Tóth Lőrinc^ is. Ő nem volt vezér, de mind az igazságszolgáltatás terén, mind a jogtudomány mezején több tekintetben számottevő és tiszteletre méltó harczos volt; a nagyok legjobb gárdájának egyik leghasznavehetőbb, mert müveit, széles látókörű és életének utolsó idejéig rendkívül munkabíró és a munkát mindig csodálatosan kedvelő katonája. Bámulatos sokoldalú munkásságából a Jogállam természetesen csak azt a részt méltatja, a melylyel ő is segített lerakni a magyar jogállam nagy épületének alapjait, majd egy kényszerű kinos munkaszünet után (18150—1860) ő is dolgozott a magyar jogállam épületének teljes kiépítésén és megszilárdításán. Mint tekintélyes ügyvéd (1837—1848), mint Deák Ferencinek elnöki tanácsosa (1848—1849), majd Horváth Boldizsár alatt az igazságügyminiszterium codificatorius osztályának vezetője (1867—1869); mint a semmisitőszéknek, később az egyesitett kir. Curiának birája (1869—1883), majd tanácselnöke (1883 —1894); a törvényhozás terén pedig mint követ (1847— 1848) és országgyűlési képviselő (1865 —1867), végre életének alkonyán (1895-től fogva) mint a főrendiház tagja részese volt nagy alkotásoknak, illetőleg támogatója az ébredező és a haladó Magyarország korszakos vezetőinek. Egyes irányokban munkásságának maradandó emléket biztosított a magyar jogfejlődés történetében is. 1861-ben méltónak találták arra, hogy Deák Ferenc^czel és az éles eszű Zádor Gjrörgygye\ együtt az Országbírói Értekezlet bűnügyi albizottságának tagjává válaszszák, a midőn az 1844. évi bün-