Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a magyar általános polgári törvénykönyv Tervezete köréből [könyvismertetés]

ROVÁS. 213 is». Mi is elmondhatjuk a fiumei magyar bíróságról: «van ott mindenféle törvény — még magyar is». Hát igen; van ott magyar törvény is. Mert hiszen azok a magyar törvények, a melyek az 1867 :XII. és az 1868 : XXX. t.-cz. folytán a magyar állam egész területén érvényesek: a fiumei bíróságnál is hatályban vannak. E szerint a magyar hiteltörvények, különösen a kereskedelmi törvénykönyv, továbbá az 1881 :XVII. csődtörvény Fiúméban is érvényesek. De van ott ezenkivül más magyar törvény is. A magyar büntetőtörvénykönyvnek, s 1900. január 1. óta a bűnvádi perrendtartás áldásaiban szintén részesülnek a fiumei magyarok. A visszaeső tolvaj Fiúméban sem lophat egy darab kenyeret a nélkül, hogy ezért cserébe hat hónapnál rövidebb ideig tartó börtön-büntetést kaphatna; a semmiségi panaszt pedig Fiúméban sem jelenthetik be oly körültekintéssel és szakavatottan, hogy a kir. Curia vissza ne utasítaná. A magyar büntetőtörvények ez áldásait tehát velünk együtt a fiumeiek is élvezik. E téren csak egy dologban vagyunk előnyben a fiumeiek fölött. Nekünk van uzsoratörvényünk : nekik nincs. A magyar büntetőtörvények életbeléptetésekor ugyanis hatályon kivül helyezték az addig érvényben volt összes büntetőtörvényeket, tehát az osztrák uzsoratörvényt is, az 1883 : XXV. t.-cz.-et azonban nem léptették ott hatályba. így maradt Fiume uzsoratörvény nélkül. Ha még felemiitjük, hogy Fiúméban a magyar egyházpolitikai törvények, köztük az izraeliták egyenjogúsításáról, a polgári házasságról és állami anyakönyvekről szóló törvények, továbbá a szerzői jogról, az állategészségügyről és a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott törvényeink is hatályban vannak: ugy nagyjában végeztünk azokkal a magyar törvényekkel, a melyek hiteles olasz fordításban a fiumei magyar bíróságnál is használtatnak. A fiumei magyar igazságszolgáltatás főforrásai azonban mégis az osztrák törvények és pátensek. Időrendben első helyen az 1843. évi telekkönyvi regulamentum sorakozik. Ha bizonyosak nem volnánk benne, hogy ez a vízözön előtti regulamentum még ma is élő szerve a fiumei magyar igazságügynek: ugy újra meg újra kétségbe kellene azt vonnunk. De a mi tény: abban nem lehet kételkedni. Már pedig tény az, hogy Fiumét illetőleg telekkönyvi betétek szerkesztésére és a telekkönyvi rendtartás behozatalára még mindig csak folynak az előkészületek, a nélkül, hogy ezek befejezéséhez egyhamar kilátás nyílnék. De nézzük a többi jogforrásokat. A magánjog forrása az osztrák polgári törvénykönyv; a polgári perlekedés pedig még mindig az 1852. évi «ideig)enes» osztrák törvénykezési rendtartás szabályai szerint történik. Az utóbbit már Ausztriában is modern uj törvény váltotta fel, minek folytán a régi törvény a könyvpiaczról is kifogyott. Csak Fiúméban él még a régi perrend. Hogy azonban már ott is csak vegetál: ezt legjobban bizo-