Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Közjogunk és nemzeti törekvésünk [könyvismertetés]

IRODALOM. dája ismeretes annak, a mikor a nemzet eredeti jogait a koronára ruházta át, majd meg azok reá visszaszállottak. De nincs egy példája sem annak, hogy ezekből a jogokból bármi is Ausztriának leköttetett volna valaha. Az 1867: XII. t.-cz. is két lényeges nemzeti jogot kötött le a koronának: a külügyet és hadügyet, de nem örök időre, csak tartósan és nem harmadik factor javára. Ausztriának abba semmi beleszólása nincs és nem is lehet, ha a nemzet és király ezt a két lekötött jogot törvény utján akármikor másképen rendezi. De ez a joglekötés a mai állapotában is kedvezőbb mint régen, mivel a régi adómegajánláson és ujonczmegajánláson kivül Deák müve a delegáczio és parlament kettős controlja alá is helyezte mind a két lekötött felségjogot. Ez a tétel Beksics könyvének föltétele, a miből a következő conclusiók származnak: Közjogunk ennélfogva nem gátja nemzeti fejlődésünknek, Ausztriához csak a personal-unio egy sajátságos neme köti Magyarországot: közös intézményekkel biró personal-unio. A közös intézmények a pragmatica sanctióból s a kölcsönös védelem czélszerü berendezéséből következnek. De beállhat az az eset is, hogy ez a «kölcsönös védelem» nem közös, hanem külön szervek által történik, mivel a külön hadsereg és a külügy bár lekötött alakban, de benne van alkotmányunkban. Mindez bekövetkezhet a közös intézmények fönnmaradása mellett is akkor, ha a magyar hatalmi túlsúly a monarchia és dualismus keretében beáll. Következik ebből az is, hogy a magyar alkotmány nem zárja ki még a hatalmi terjeszkedést sem, mivel, mint ez a múltban történt, a szerzett tartományokat a koronának adott fölhatalmazások utján lehetne kormányozni, a mint ez, bár nem correct formában, 1880-ban Bosznia-Herczegovinával is történt. Tehát a nemzet nagygyá és hatalmassá lehet a dualismus keretében is. íme ebből áll, igen rövidre fogva, Beksics Gusztáv közjogi fölfogása a dualismusról. Könyvének mindenesetre vannak publicistikai részei is, nevezetesen az a két fejezet, a melyek közül az egyik a magyar népfaj fejlődését mutatja meg, a másik pedig a király törhetetlen alkotmánytiszteletét tényekben rajzolja elibénk. Ezek, valamint az osztrák alkotmányosság netaláni bukása esetén előálló kérdések, inkább csak kiegészítései a domináló közjogi tartalomnak, bár mint ilyenek igen figyelemreméltók és oda is tartozók. A munka igazi értékét azonban annak szorosan közjogi tartalma adja meg. Beksics ebben a könyvében Deák közjogi álláspontjának következéseit vonta le s a vitás kérdések egész sorozatát, köztük a personal-unio kérdéseit is oly tiszta typusokra vezette vissza, a melyekben a legerősebb nemzeti gondolkozás is megnyugvását találhatja. Sok régi, makacs közjogi vita ürességét deritette föl és sok vitának vette elejét a jövőre nézve is. Eredménye körülbelül az lesz, hogy a dualismus legbelsőbb államjogi structuráját általában véve Beksics megállapításai nyomán fogják magyarázni, a jogszerű nemzeti aspiratiók pedig megmaradhatnak a dualismus